Ismét összesereglettek a huszárok Szentjobbon

Ismét összesereglettek a huszárok Szentjobbon
A tavalyinál „keményebb” időben tartották meg szombaton a szokásos év eleji huszárportyát (mely a sorban már a 12. volt) a Szentjobb–Nagykágya–Csokaly–Hegyközszentmiklós–Szentjobb útvonalon. A tavalyhoz hasonlóan „civilek” is jelentkezhettek résztvevőnek.


Az ország leghidegebb pontján –19 fok van, tudatta egy adó hírolvasója az autórádióban, amikor szombat reggel Szentjobbra tartottam. Bár nálunk korántsem volt olyan mélyen a hőmérő higanyszála, –6 fokot mutatott, de a hozzá társuló metszően hideg szél miatt a hőérzet olyan volt, mintha a rekordot ostromolná. A tájon akkor még csak jelzésértékűnek mondható hóréteg volt, néhol az sem (ez délutánra, estére megváltozott). Hókotrókkal mégis találkoztunk, pengéjük persze fel volt emelve, ám volt, amelyik csúszásgátlót azért szórt az aszfaltra. Mindeközben Szentjobbon már javában gyülekeztek a hagyományőrzők, hogy megkezdődjön a sorban már 12. év eleji huszárportya programja, melynek idén is a helyi Huszár Hagyományőrző Egyesület (SZHHE) volt a házigazdája. Pontosabban a program – a nem hivatalos résszel – már előző nap megkezdődött, amikor a messziről indultak megérkeztek és éjszakába nyúlóan élvezhették a hazaiak vendéglátását. Szombaton reggel, a lakodalmas házban elköltött reggeli után a római katolikus templomban tartott mintegy félórás szentmisén vettek részt a portyázók, ahol Májernyik Mihály tisztelendő kért áldást azokra, akik manapság is életben tartják a huszárhagyományokat. Ahogyan a templomhoz érkeztek, ugyanolyan katonás sorban távoztak az egyenruhások az istenházától, de nem mentek messze: a központi parkban sorakoztak fel, Simonyi József óbester emléktáblájánál. Ott Zatykó Istvánnak, a SZHHE elnökének „Jó napot, huszárok!” köszönésére a hagyományos „Erőt, tisztességet!” volt a válasz. Az elnök ezúttal is megköszönte mindenkinek, hogy fáradságot nem kímélve részese a portyának, kellemes és balesetmentes időtöltést kívánva. A bihardiószegi Benedek Tamás volt az, aki röviden megidézte a már kortársai, illetve az utókor által is a legvitézebb huszárnak mondott Simonyi óbester (1771–1832) alakját, a megjelent egyesületek képviselői ez után sorra koszorúval járultak az emléktáblához.

Petőfire is emlékezve

Rákóczi Lajos, a Tulipán Sport Egyesület vezetője, érköbölkúti tanár javasolta, hogy a következő portyák alkalmával emlékezzenek meg a január 1-jén született Petőfi Sándorról is, ennek alátámasztására ezúttal a költő Nemzeti dal című versét mondta el, bevonva a hagyományőrzőket, akik spontán szavalókórusként mondták vele a „refrént”: „A magyarok istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!” Az újabb állomás ismét a lakodalmas ház volt, ahol „rendezték a sorokat”, ellátmányt vételeztek a túrához, illetve a „haditervnek” megfelelően mindenkit beosztottak a szekerekre, hiszen a nagy többség négykerekű járművön tette meg az útvonalat. Közben Zatykó István lapunknak elmondta, hogy a helyiek mellett idén is a diószegi, hegyközszentimrei, debreceni, szovátai, marossárpataki, havadi, szentegyházi, székelyudvarhelyi hagyományőrzők vettek részt a portyán. Előzetesen 94-en jelezték érkeztüket, a résztvevők száma összesen azonban elérte a 110-et, hiszen, akárcsak már tavaly is, „civilek” is jelentkezhettek résztvevőnek. „Elsőrendű célunk a hagyományőrzés fenntartása, nem mozdulunk el túlságosan a turizmus felé”, szögezte le kérdésünkre Zatykó István. Hozzátette: a portyákat az úgynevezett csillagtúrák mintájára szervezik, vagyis alkalmanként más-más település(ek)re jutnak el a szentjobbi kiindulópontról, idén Csokaly a cél, több megállóval. A portya jelentőségét a hagyományőrzésen túl a „huszárdiplomácia” adja, a kapcsolat erősítése az erdélyi, partiumi és magyarországi résztvevők között, akik az ilyen alkalmakkor az év további eseményeit is egyeztethetik.

Új résztvevők

Sárospatakról a XIII. század, pontosabban II. András és Szent Erzsébet korszakának hagyományait őrzők érkeztek a portyára. Jelenlétük újdonságnak számított, mondhatnánk, hogy némileg kilógtak a sorból, ám ők már negyedik éve járnak vissza Szentjobbra, igaz, nyaranta és a Szent István Gyerekotthonba, melynek működését segítik, továbbá hagyományőrző foglalkozásokat szoktak szervezni (ezekről is rendszeresen beszámolunk lapunkban – szerz. megj.). Ezen látogatások révén kerültek kapcsolatba a helyi huszárokkal, és idén először pedig a téli túrára is „beneveztek”. – A huszárok nagyon jó barátaink, reméljük ezentúl minden évben itt lehetünk majd”, mondta Sipos Zsolt, a Sárospataki Lovagok Egyesület elnöke. Míg a fenti beszélgetések zajlottak, Szabó Ödön, aki ezúttal nem elsősorban mint politikus, hanem a házigazda huszárcsapat tagjaként volt jelen, ebbeli minőségében megfújta trombitáját: jelezte a sorakozót. Összesen 7 ló nyergébe pattant lovas, a többiek 17 lovasszekérre vackolódtak be, és indult a túra. Akik rendszeres olvasói év eleji beszámolóinknak, azok joggal várhatják, hogy a következő megálló a település-széli Nyulas erdő volt, az annak peremén álló tölgymatuzsálem, illetve az árnyékába 2007-ben ültetett ükunokája, továbbá az ugyanebben az évben volt Szent Imre Millenniumi Emléktúra befejezésének emlékére állított kopjafa. Nos, ez idén elmaradt, ugyanis az emlékhely környéke ebben az időszakban erdőkitermelési terület, mint magunk is meggyőződtünk róla, hatalmas farönkök piramisai akadályozták volna a hagyományőrzők felsereglését. A menet tehát egyenesen Hegyközszentmiklós felé vette az irányt, hogy a termálstrandnál Nagykágya irányába kanyarodjon, hiszen a túra további útvonala a következőként alakult: pihentető a nagykágyai Pongrácz kastély kertjében; Csokalyon tisztelgés a falu szülötte, a magyar statisztikatudomány megteremtője, Fényes Elek szobra előtt; ebéd után indulás Szentjobb irányába; közben pihentető a hegyközszentmiklósi termálstrand melletti nyárfásban; este érkezés Szentjobbra, ahol jól megérdemelt vacsora várta a 12. „huszárszilveszter” résztvevőit.

Rencz Csaba



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .