Ismét „hajgáltak” Mezőteremen

Ismét „hajgáltak” Mezőteremen
Szatmár megye – A Szatmár megyei svábok körében valamikor általánosan elterjedt húsvéti szokást ma már csak Mezőteremen éltetik a „tojáshajgálást”.

A régi népszokások közül egyre kevesebb él még manapság eredeti, vagy legalább ahhoz hasonló formájában, ez a megállapítás az egész magyar nyelvterületre igaz. A mezőteremi „tojáshajgálás” szokása nem csak Szatmár megyei viszonylatban, hanem – talán nem túlzás – európai szinten is különlegesség, évszázadokat átvészelt, még mindig gyakorlott népi rítusról van szó, amely úgy élt tovább folytonosan, húsvétról húsvétra, hogy elkerülte a feledés és „újramelegítés”, felélesztés lépéseit.

Eredetileg a sorköteles (abban az évben katonának bevonuló) fiúk, valamint az egy évvel fiatalabb generáció vett részt a tojásdobálás, és az azt megelőző tojásgyűjtés eseményében. Mára ez már több ok miatt is változott: kötelező katonai szolgálat sincs már, de a fiatalok száma is megcsappant. De azért még mindig fiatal fiúk (és már lányok is) a résztvevői 2011–ben is a dobálásnak.

Mezőteremen a tulajdonképpeni „hajgálást” a tojásgyűjtés előzi meg. A különböző csapatok területekre osztják egymás között a falut, mindenik csoport a saját területét járja be. A főleg nyers, de elvétve festett tojásokat egy nagy méretű vesszőkosárba gyűjtik. A legények a falu mindegyik katolikus házába betérnek, nem csak a lányos házakhoz. A következő lépés a dobálás terének az előkészítése. A falu egyik utcáján, két oldalt elhelyezik a földre a tojásokat, háromszáz méter hosszúságban. Körülbelül három méterenként raknak egy-egy kupacot négy tojásból. Mindkét végén egy-egy üveg bort is elhelyeznek.

Az idei tojásdobálás hétfőn 15 órakor kezdődött el. Két legény – egy jobbkezes a jobb oldalon, és egy balkezes a bal oldalon – elindul lépésben, végig egyszerre, szinkronmozgásban. Minden második kupacból felvesznek egy tojást és elhajítják, először egyenesen előre, majd egyenesen hátra, utána keresztben előre és keresztben hátra. Fontos kitétel, hogy az egyik fiú balkezes kell, hogy legyen. A sor végére érve a „hajgálók” isznak a borból. Az egész addig tart, amíg el nem fogynak a tojások, a legényeknek tehát négyszer kell oda-vissza menniük (mivel csak minden második kupacból vesznek). A mintegy egy-másfél órát tartó esemény fizikailag is megviseli a főszereplőket, egyfajta próbatételről is szó van tehát. A többi, gyűjtésben résztvevő fiú a „vigyázó” szerepét játssza: egy kifaragott zöld bottal „felfegyverkezve” vigyáznak, nehogy valaki lopni próbáljon a lerakott tojások közül, vagy másfajta tréfával zavarja meg a „rituálét”.

Valamikor bál zárta a húsvéthétfői szokások sorát Mezőteremen, ennek költségeit a megmaradt tojások eladásából fedezték a mindenkori szervezők. A mulatság idén sem maradt el, még ha némileg modernebb formában is került megrendezésre, hiszen a jeles napot diszkóval zárta a fiatalság.

Fischer Botond