Ismerkedtek a fákkal, az erdővel

Ismerkedtek a fákkal, az erdővel
Nagyvárad – Romániában 1952 óta tartják meg az erdők hónapját. A váradi Dacia iskolában Szabó Terézia tanítónő és Kleszken Éva biológia-tanárnő irányításával vetélkedőt szerveztek.

A magyar tagozatos harmadikos diákok csoportokba tömörülve találós kérdésekre válaszolva, keresztrejtvényt fejtve, rajzolva, színezve, szavalva és énekelve, különböző fák leveleit felismerve bizonyították, hogy ők biza már sok mindent megtanultak az erdőkről, a természetről. Fákat, virágokat ábrázoló kitűzőket is készítettek a gyerekek, melyeket nagy aprólékossággal dolgoztak ki, majd a verseny vége felé alapos leírást is adtak a kiválasztott növényekről. A két harmadikos diákból és a tanító néniből álló zsűri szigorúan pontozott. Szóba került az erdők védelme is, a kisdiákok kifejtették, hogy ők mit tennének a fák s az erdők élővilágának védelmében.

Az erdők fohásza

Nagyon komolyan vették a felkészülést a gyerekek, ez kiderült a kétórás vetélkedőn, melynek végén minden résztvevő oklevelet kapott, s elhangzott az erdők fohásza: „Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet, én vagyok tűzhelyed melege hideg téli északákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat. Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből a csónakodat építed. Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele. Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd a kérésem: ne bánts!