Ismeretlen ismerős: Szabó Anikó színésznő

Ismeretlen ismerős: Szabó Anikó színésznő
Szabó Anikó színésznő Magyarország minden városában fellépett már, és most visszatér szülővárosába, Nagyváradra: február 4-én A gyomor örömei című előadásban láthatja őt a közönség.


A nagyváradi születésű színésznő ismeretlen a város színházba járó közönsége előtt. Harminc éve Magyarországon él és dolgozik. Játszott többek közt a Jóban rosszban, a Barátok közt és a Családi titkok című sorozatokban, az Obsitos film egyik női főszereplője. A Turay Ida színház tagja, de játszik a József Attila Színházban is. Magyarország minden városában fellépett már, és most visszatér szülővárosába, Nagyváradra. Február 4-én 18.00 órai kezdettel A gyomor örömei című vidám, zenés kabaré előadással lepik meg a közönséget Mikó Istvánnal, aki nem csak a színpadon, hanem az életben is partnere immár huszonnyolc éve. Ismerős tehát azoknak, akikkel együtt nőtt fel, akikkel együtt járt iskolába és akik ismerték Szabó Anikó szüleit.

Gyerekkori „játszóhely”

– Édesapám Szabó Barnabás képzőművész. Bizonyára sokan emlékeznek rá. Ő sajnos egy igen hosszan tartó betegség után hét éve meghalt. Édesanyám, Szabó Erzsébet, akit mindenki csak Móka néninek hívott, az Ady Líceumban volt tanár. Harminchat év alatt rengeteg diákot tanított. Ő most velünk él Budapesten. Nagyváradon a színház mellett laktunk Halasi Gyula színművész és családja szomszédságában. Közös volt a folyosó és a fürdőszoba. Halasi Gyula idősebbik lánya, Halasi Erzsébet színésznő volt a szoptató anyám, úgyhogy szó szerint az anyatejjel szívtam magamba a színház szeretetét. Erzsike fia, Delorean Gyula tanácsos úr így lett a tejtestvérem. Szegény Gyuszi! Mindig azt kellett játszania, amit én kitaláltam. A ház udvarán bábszínházat szerveztem, amihez mi készítettük a „színpadot”, a bábokat Gyuszi bácsi kisebbik lánya, Halasi Bea bábszínész segítségével. Ha pedig a szüleim nem tudtak kire hagyni, akkor bevittek a színházba, ahol a női öltözőben ölből ölbe adtak a színésznők. Ők vigyáztak rám, én meg kitalált történetekkel „szórakoztattam” őket. Egyszer szem elől tévesztettek. Eltűntem. A szüleimmel együtt kétségbeesetten kerestek. Pedig én csak a színpadon kóricáltam, ahol már bontották a díszletet. Érezni akartam, milyen lehet ott állni… a deszkákon… a fényben. Négy éves voltam. Visszaemlékezve ezekre a meghatározó időszakokra rájöttem, nem volt más utam… nem lehetettem más, mint színész!

– Milyen érzés újra Nagyváradon járni?

– Nagyon jó. Harminc év alatt azért többször látogattam haza. Utoljára akkor töltöttem több napot Nagyváradon, amikor a 25 éves érettségi találkozónkat ünnepeltük. Sajnos a harmincadikra nem tudtam eljönni, mert játszottam. A régi ismerősök közül néhánnyal azért tartom a kapcsolatot, mint például Meleg Vilmossal és feleségével Hortenziával, így mindig tudom, hogy mi történik gyerekkorom „játszóhelyén”, a Színházban!



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter