Iskolakezdő tanszercsomag leendő kisdiákoknak

Csengeri Csongor igazgató adta át a csomagokat a gyerekeknek
Csengeri Csongor igazgató adta át a csomagokat a gyerekeknek
Kedden délután a Rákóczi Szövetség úgynevezett iskolakezdő csomagját vehették át az érmihályfalvi Zelk Zoltán Általános Iskola leendő, magyar tannyelvű osztályaiba készülő diákjai.

A Rákóczi Szövetség 2004-ben indította úgynevezett beiratkozási programját, melynek célja, hogy ösztönözzék vele a külhoni magyarokat: merjék vállalni gyerekeik magyar tannyelvű iskolába íratását, vállalva ezzel egyszersmind közösségük életben tartását is. Az ösztönzés áll egyrészt 10 ezer forintos „beiratkozási ösztöndíjból”, amit általában ősszel adnak át, azt megelőzően pedig, még tavasz folyamán, iskolakezdési tanszercsomagot kapnak a leendő előkészítő osztályosok (korábban az elsősök). Utóbbira került sor kedden délután az érmihályfalvi Zelk Zoltán Általános Iskola főépületének egyik osztálytermében, ahol Csengeri Csongor igazgató köszöntötte a megjelent gyerekeket, szülőket és néhány tanítónőt, óvónőt. Elsőként is ismertette a szülőkkel az előkészítő osztályokba történő beiratkozás kívánalmait. „Gyerekszegény év az idei”, fogalmazott az igazgató, utalva arra, hogy a korábbi esztendőkben 90–100 gyerek kezdte az iskolát, idén eddig 69-ről van tudomásuk. A terv szerint 4 előkészítő osztály indul: 1 román tannyelvű, 2 hagyományos magyar tannyelvű (egy a központban, egy a Dihenes negyedben), illetve egy magyar step by step-rendszerű. A tanítónők nyílt napokat tartanak, hogy a jövendő iskolások szülei maguk is megismerhessék, mi vár csemetéikre.

Jó móka lesz

Az összejövetel céljára térve, az igazgató felelevenítette a Rákóczi Szövetség célját, a velük tartott kapcsolatot. Egy iskolakezdő-kedvcsináló csomagról van szó, mondta, hozzátéve: „bízunk benne, hogy nemcsak a csomag miatt íratják a szülők magyar tannyelvű osztályba gyerekeiket, de persze az ajándékot is el kell fogadni”. Egy hat éves gyerek életében hatalmas változás, hogy iskolába, új környezetbe és új emberek, gyerekek közé kerül, még nagyobb traumát okozna neki, ha még nem is anyanyelvű környezetbe kerülne, ahol jóformán nem is értené, mi zajlik körülötte, indokolta az anyanyelvi oktatás szükségességét az igazgató, kifejtve még, hogy a gyerek anyanyelvén tud legjobban tanulni. Mindezt persze a megjelenteknek nem kellett különösebben magyarázni, ők már kinyilvánították szándékukat. Ennek megfelelően Csengeri Csongor sorra szólította is ki a megajándékozottakat. A legtöbb esetben maga a leendő kisdiák állt az igazgató elé, aki egy kézfogás vagy egy pacsi, illetve néhány biztató szó (viszlát az iskolában; legyetek ügyesek) kíséretében adta át a népmeséskönyvet, ugyancsak népmeséket tartalmazó CD-t, írószereket rejtő, a szövetség logójával díszített szatyrokat. „Ez egy jó móka lesz, nem kell megijedni”, mondta az igazgató a gyerekeknek, akik láthatóan nem is voltak megrettenve a számukra eddig bizonyára ismeretlen, nagy épületben. Akik nem voltak jelen, azok később, a pedagógusok által kapják meg csomagjaikat.

Rencz Csaba