2008.03.16. 14:37
A Kárpát-medence minden népével egy a sorsunk
<p>Biahr megye - „Akivel egy a nótánk, egy az anyanyelvünk vagy akivel egy városban, egy országban születtünk és élünk, egyféleképpen látjuk a világot és annak dolgait – mindezekkel egy a sorsunk” – hangsúlyozt Cseke Attila államtitkár Zilahon, a március 15-én, szombaton tartott emlékező ünnepségen.</p>
– Bárhol legyünk is, akkor érezzük magunkat igazán otthon, ha elfogadnak olyannak, amilyenek vagyunk. És amikor valahol messze megtaláljuk a társunkat, ott és akkor fogunk rájönni, mit vesztettünk azáltal, hogy kiszakadtunk a közösségből. S akkor jövünk rá, hogy otthon valóban csak egy van: az otthonunkért magunknak kell megtennünk mindent, nekünk kell azt is tökéletesítenünk.
Az RMDSZ önkormányzati ügyvezető alelnöke a Szilágyság nagy alakját Wesselényi Miklóst idézte, akinek az 1848-as forradalom ideológiai előkészítésében és eszméinek erdélyi elfogadásában hatalmas szerepe volt: „Aki valamit már egészen jónak, tökéletesnek ítél: megnyugszik azon, megelégszik vele, s nem igyekszik tovább. A természetben pedig, mint a világ munkásságában is, nyugvás nincs: hátra megy tehát, ki megállapodik. A világ míveltebb részeiben a soha nem henyélő ész s fáradhatatlan munkásság mindent javít, tökéletesít”. Dolgoznunk kell nekünk is, elsősorban az önkormányzatokban. Azért, hogy Erdély minden sarkában jó legyen nekünk otthon lenni – fogalmazott az államtitkár.
Mit hozot nekünk a forradalom? – tette fel a költői kérdést az államtitkár vasárnap, Margittán tartott beszédében. Hozott szólásszabadságot, szabad sajtót. Hozott liberalizmust, felzárkózást Európához. Hozott felelős kormányt és a feudalizmus bukását. Hozott – világszerte – hírnevet a magyaroknak – fogalmazott, majd hangsúlyozta: 1848 az összefogás szép példája. A magyar társadalom különböző rétegei is egyaránt lelkesedtek a forradalomért, továbbá a Magyarország területén élő különböző nemzetiségűek egyformán részt vettek a forradalomban és a szabadságharcban. „Pesten Landerer és Heckenast nyomdájában sokszorosították a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot – vajon melyikük született színmagyar családban? A szabadságharc erdélyi hőse, a mi „Bem Apónk” lengyel volt. Gondoljunk az aradi tizenhármak nevére: melyikük volt magyarabb? Knézich, Damjanich, Schweidel vagy Aulich? Ez is igazolja: a Kárpát-medence bármely részén egy a sorsunk. A nevünk alig számít, inkább csak statisztikai adat. Az a fontos, ami itt benn dobog. Az a fontos, amit gondolunk.”
Az államtitkár Wass Albert szavaival zárta felszólalását: „Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit” – fogalmazott Cseke Attila, kimelve, hogy magunknak kell itthon otthont teremtenünk.
