Irodalom az újmédia korában

Fűzfa Balázs is előadást tartott
Fűzfa Balázs is előadást tartott
Szerda délután Fűzfa Balázs és Orbán Jolán irodalomtörténészek tartottak előadást a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban a Kultika Irodalmi Fesztivál keretében.

 

Fűzfa Balázs a Nyugat-magyarországi egyetem docense, a BÁR című társadalomtudományi folyóirat főszerkesztője „Gondoltam fenét!”– Jelek és jelrendszerek a költészetben és a világban címmel tartotta meg előadását. A cím és az egész előadás az irodalmi szövegek értelmezésének ambivalenciájára világít rá, és arra a híres anekdotára utal, mely szerint egy irodalomtörténész egy Arany János művet interpretáló írásában ezzel a szófordulattal élt: „a költő itt azt gondolta hogy…”, a lapszélre pedig maga Arany János felírta: „Gondoltam fenét!” „Igaza is van a költőnek, meg nem is” – mondta ennek kapcsán Fűzfa Balázs, mert Arany János a saját tér-idő világában gondoklodott saját verséről, míg egy értelmező nem képes rekonstruálni azt, amit egy alkotó érzett, gondolt akkor, amikor művét írta. Ugyanakkor mára már szinte kötelezővé vált azt gondolni, amit mi gondolunk a művekről, és nem azt keresni, hogy az alkotó mit gondolhatott akkor, mikor művét megalkotta. Persze a teljesen szabadjára engedett interpretációnak is megvannak a veszélyei, például a teljesen önkényes elméletek. Ennek llusztrálására mutatott be Fűzfa Balás egy számmisztikára alapozó elemzést, mely Arany Jánpos Évnapra című rövid verse kapcsán keletkezett. Fűzfa Balázs az olvasás fontosságát hangsúlyozta előadásában: „aki olvas, még egy KRESZ-táblát is jobban megért, mint az, aki nem” – fogalmazott, hangsúlyozva azt is, hogy „irodalom nélkül lehet élni, de nem érdemes.” Mint kifejtette, az emberiség legnagyobb találmánya a nyelv, az irodalmi remekmű pedig a nyelv legmagasabb rendű konstrukciója. „A költők olyan innovációval fordulnak a nyelv felé, amivel elképesztő lehetőségeket nyitnak meg nekünk” – fogalmazott az előadó, kiemelve, hogy a tudományban is hasznosítható elméletek születnek meg az irodalmoban. Fűzfa Balázs némi humorral, de igazaságértékkel is bíró megjegyzése szerint József Attila a költészet nyelvén már felfedezte a facebookot, Karinthy Frigyes pedig az internetet. Az előadó több példával illusztrálta azt, hogy a reklámok is úgy működnek, mint a versek, hiszen a modern reklám az érzelmekre hat, csakúgy mint a vers. Hangsúlyozta, hogy a költészet értelmezéséhez nagyon fontos a kontextus megértése. Ennek kapcsán megjegyezte: „a költő és a gyermek egészben olvas, ezt kellene megtalnunk tőlük, hogy egy verset egészben lássunk. A fekete-fehér világból csak a nyelv segítségével juthatunk ki.”

Szimuláció

Több értelemben folytatása, mintegy tudományos igénnyel és apparátussal elővezetett kiegészítése volt Fűzfa Balázs mondandójának Orbán Jolán irodalomtörténész előadása, aki Újmédia, újnyelv, újirodalom – a digitális kultúra és az olvasás paradoxonai cím alatt foglalta össze értekezését. Rendkívül információgazdag expozéjában Orbán Jolán arra hívta fel a figyelmet, hogy az újmédia megteremtette az új megközlítés igényét és szükségességét az élet számos területén, így ma már létezik újmédia kultúra, újmédia-művészet, újmédia-politika, újmédia-filozófia stb. és természetesen újirodalom is, mely utóbbinak számos műfaja jött létre: az sms-vers, a blogregény, a blogirodalomtörténet, a blogképregény stb. Az előadó kifejtette, hogy az újmédia már nem szükségszerűen nyelvi, sokkal inkább képi kifejezésmód, és a képeket elkezdtük olvasni. Továbbá az új keletű médiumok nem reprezentálnak, hanem szimulációt hoznak létre. „A szimulációk előretörnek a társadalmunkban, de vigyázzunk, nehogy kisajátitsák képzeletünket” – hangsúlyozta Orbán Jolán, aki kijelentette azt is, hogy az újmédia korában a hálózat vált kulcsfontosságú fogalommá, és eltűnt a szubjektum, a személy immár nem csomópont a hálózatban, hanem periféria. Az olvasásban, talán a verseket nem számítva, már nem tudjuk egységben szemlélni a műveket, mert a digitális korszak megváltoztatja az olvasási szokásokat is. Megjelent a decentralizáló olvasás fogalma, amely mintegy kritikája olvasási kultúránknak. „A nyomdagépek megjelenése óta nem volt ilyen nagymérvű változás, de soha nem is voltunk ennyire kiszolgálatottak a médiumoknak, mint manapság” – fogalmazott Orbán Jolán, hozzátéve, hogy ma már jobbára csak fragmentumokat olvasunk. Ennek oka többek között a robbanásszerűen megnövekdett információmennyiség, illetve a fókuszálás képességének a hanyatlása. „Az újmédia korában az olvasás kerül veszélybe, mert egyre kevésbé vagyunk képesek fókuszálni” – mondta Orbán Jolán.

Pap István



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter