Interjú Szabó Károly szenátorral

Interjú Szabó Károly szenátorral
„Nem az elnök felfüggesztése a legégetőbb kérdés”
Basescu fittyet hány az Alkotmányra, az őt leszavazó pártok pedig az Alkotmánybíróság kijátszásával próbálkoznak. E témáról kérdeztük Szabó Károly, Szatmár megyei RMDSZ–es szenátort.

Riporter: — A parlamenti pártok egyhangúlag az alkotmány megsértésével vádolják az államfőt, s erre való hivatkozással függesztették föl, ugyanakkor ugyanezen parlamenti pártok, mivel a népszavazásitörvény–módosítási kezdeményezésüket az Alkotmánybíróság két ízben is visszautasította, most az Alkotmánybíróság megkerülésével kívánják a törvényt a referendumot befolyásva, módosítani. Szenátor úr véleménye szerint etikus–e az Alkotmány megsérétésről beszélni annak, aki meg kívánja kerülni az Alkotmánybíróság intézményét?

— A politika és az etika nagyon ritkán találkoznak. De azt mondhatnám, hogy az államfő esetében sem beszélhetnénk sem etikáról, sem egyébről. Való igaz, hogy a parlament olyan amilyen, a népakarat kifejezője, ezt senki nem kérdőjelezi meg, akkor pedig értelemszerű, hogy azok a politikai átrendeződések, amelyek bizonyos kérdések mentén, mint a mostani, államfői felfüggesztésről szóló kérdés, ennek mentén rendeződnek újra és újra, legkevésbé az etikát tartják szem előtt. Ez nem azt jelenti, hogy a politikában egyáltalán ne beszélhetnénk becsületről és etikáról. Mert, ha úgyanúgy vetném fel a kérdést mint ön, akkor, kérdezem én, etikus–e, hogy nagyobb számú szavazat legyen szükséges valakinek a menesztéséhez, mint a megválasztásához? De azt kell vizsgálnunk, hogyan jutottunk el ehhez a helyzethez. Az államfő korábban többször kijelentette, hogy ő jobban tudna kormányozni a parlament nélkül, együtt a néppel, amely olyasmire emélkeztet, ami a XX. században szörnyűségekhez vezetett, s amely mai demokratikus berendezkedést valósan veszélyezteti. Ezért gondolták azok, akik a felfüggesztését szorgalmazták, hogy le kell váltani. Egyébként nem tartozom azok közé, akik úgy gondolják, hogy ez a legfontosabb kérdés ma Romániában, és nem erre kellene koncetrálni. De ehhez a helyzethez, hogy így elfajuljon az államfő járult hozzá, ő provokálta ki a mostani helyzetet. Ijesztgetni a parlamentet a néppel. Ezt nem lehet megengedni.

(R): — Varga Attila parlamenti képviselő nyilatkozata szerint az államelnök beszédstílusa az, amelyet alkotmányjogilag a legfelsőbb közjogi méltóság nem engedhet meg magának, de ezen indoklást, mint „vétséget” nem is fogadta el az Alkotmánybíróság. Az elnöki beszédstílus felvetése a kétszáz évvel ezelőtti klasszikus liberalizmust juttatja eszembe, amelynek idealizált parlamentjében az eszmék csapnak össze, miközben a XXI. század parlamentje az érdekek megjelenítésének és összecsapásának a szintere. Ön szerint a mostani vitában az eszmék vagy az érdekek csapnak össze, annak a ténynek a tükrében, hogy amikor Basescu oligarchiát emleget Romániában, a kormánypártok a szélsőjobbtól a szélsőbalig soha nem tapasztalt módon szisszennek fel és ráaádsul fognak össze?

— Szerintem mindkettő. Eszmei harc egyrészt, ahogyan az államelnök a demokrácia intézményrendszerét megkérdőjelezi vagy mellőzné. Mert nem a stílussal van gond elsősorban, hanem a tartalommal, amint már említettem egyik kijelentését a parlament szerepével kapcsolatban. De kétségtelenül személyes és pártérdekek (anyagiak vagy egyéb természetűek) egymásnak feszüléséről is beszélhetünk. Különösen ami az elnök és a mögötte lévő érdekcsoportok érdekeit illeti. Hogy a parlament padsoraiban Basescu vörösbárókat vél felfedezni, ezt esetleg nem vitatom, mert nyilván vannak. De oligarchiáról beszélni Romániában, az populista demagógia.