Interjú: „a fejlődés és a béke pártján állunk”

Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke
Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnöke
A napokban az RMDSZ részéről több bírálat is megfogalmazódott a Néppárt irányába. Zatykó Gyulát, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnökét kértük meg, reagáljon a kritikákra. A vezető hangsúlyozta, hogy az ő politikájuk továbbra is az emberekről szól és nem a hatalom megtartásáról…


– Egyre durvább a bihari közélet hangneme – mit gondol az okokról?
– Érdemes lenne végre egyenesen beszélnie mindenkinek. A románság képviselői két egymással szemben álló pártban politizálnak. A legutóbbi helyi választásokkor az RMDSZ-nek mindkét oldallal volt titkos alkuja. Végül a megyei vezetés kedvéért a liberálisokat verték át. Minden váradi és bihari magyar ennek issza a levét, hiszen emiatt a megyei tanácsban háború van, Nagyváradon, a hivatalban meg a mi feladatvállalásunkig senki sem képviselte a magyar érdekeket. Ideje lenne őszinte számvetést csinálni, hogy mennyi kára és mennyi haszna származik a magyaroknak a Szabó Ödön-féle politikacsinálásból, amivel állandó háborúskodásba vitték a teljes magyar közösséget.

– Miért, úgy gondolja, hogy az RMDSZ érdeke az állandó konfliktus?
– Nagyvárad rohamléptekkel fejlődik, vannak munkahelyek, hidak, utak, parkok épülnek, nemsokára kezdjük az új sportcsarnok és egy új villamosvonal építését, a tömbházak szigetelése is folytatódik, nincs nap, hogy újabb fejlesztést ne jelentenénk be. Ezzel szemben a megye kész katasztrófa. Sehol a beígért ipari parkok és uszodák, a repteret a Tarom tartja lélegeztetőgépen, a megyei hulladékgazdálkodási projekt megbukott, amiért most az emberekkel fizettetik meg a többletköltségeket. Na ezért kell a folyamatos botrány.

– Ez lenne az a bizonyos román kártya?
– Fején találta a szöget. Kolozsváron és Aradon van RMDSZ-es alpolgármester, sőt Szatmárnémetiben polgármesterük is. Mégis, nem hiszem, hogy ott bármivel is jobb lenne például a nyelvi jogi helyzetünk. Amíg viszont azzal mérgezik az életünk, hogy Váradon ilyen, meg olyan rossz, ki törődik azzal, hogy a háttérben az egész a PSD-vel intézett mutyikról szól.

– Eszerint lehetséges a békesség a Bolojan-vezette Nagyváradon?
– Nézze, Bolojan tíz éve polgármester. Ebből hét évig RMDSZ-es volt az alpolgármester és nyolc évig együtt vezették a megyét a liberálisokkal. Addig minden rendben volt? Hogy lehet az, hogy Váradon csak akkor van román nacionalizmus, mikor nincsen az RMDSZ hatalmon? Akkor is volt, most is van. Száz éve van. Egyesek nagyon csúnya politikai játékot játszanak velünk, melynek egyetlen célja a hatalom megtartása.

– Ön azt mondja, hogy minden rendben?
– Már hogy volna rendben?! Teljes városrészekből hiányzik a magyar oktatás, a magyar nyelvű szakoktatás létszáma a minimálisra van szorítva, nincsenek a városban magyar feliratok és még sorolhatnám. De ezek a gondok nem az elmúlt két évben jelentek meg. Ezeket a bajokat ’89 óta nem oldották meg és mi pont ezért vállaltunk munkát ott, ahol a legnehezebb, bent az oroszlán barlangjában, a polgármesteri hivatalban.

– Korántsem tűnik egyszerűnek az említett munka, mire számít a következőkben?
– Az a véleményem, hogy egyesek már elkezdték a választási kampányukat és elég egyértelmű, hogy ez durva és lejárató célú lesz és sajnos egyre világosabb, hogy legdrágább értékünk, a magyar oktatás lesz a kampány egyik fő terepe.

– Arra gondol, hogy nemrégiben előkerült egy új magyar iskola ötlete?
– Erre is. Feltételezem kevesen tudják, hogy a város magyar oktatási tagozatainak mintegy fele szűnt meg Bíró Rozália alpolgármestersége alatt. Emiatt ma nem lehet magyarul tanulni Váradszőllősön, Őssiben, Rét és Rogériusz déli részein, azaz a fél városban.

– De ha ez így van, akkor megoldás az új magyar általános iskola, nem?
– Valójában a megoldás egy-egy önálló iskolaépület minden városrészben. A Szacsvay és vele az intézményi önállóság hatalmas érték és mellé létre kell hozni egy hasonló intézményt a város déli részén és egyet az északi részén, Rogériuszon is. Első lépésben a lakótelepi magyar tagozatokat kell megerősítenünk, illetve újraindítanunk. Újra kell indítani a magyar osztályokat Szőllősőn, Őssiben és dél-Rogériuszon is. Ezért indítjuk a szülők között az aláírásgyűjtést.

– Tehát Önök nem is egy, hanem három új iskolát szeretnének?
– De hát mi ezeket a megoldásainkat évek óta mondjuk, ahogyan azt is, hogy rossz úton jártak eddig az „érdekképviselők”. Most végre mi magunk indíthatjuk a kérdést a megoldás irányába. Egy dolog elég világossá vált az elmúlt hónapokban, Szabó Ödönék hitelessége és tárgyalóképessége nagyváradi magyar ügyekben az önkormányzattal szemben közelíti a nullát. Ezt ők is tudják és régen nem a problémák megoldása a céljuk, hanem a botrány. Ezzel nem is a Néppártnak okoznak kárt elsősorban, hanem a váradi magyaroknak

– Hogy lehet ezt megoldani?
– A tanárokkal, a szülőkkel és az oktatási intézményeket fenntartó városvezetéssel közösen. A gyermeklétszám korántsem akkora mint, húsz éve, de meggyőzéssel és a vegyes házasságokból származó gyermekek bevonásával menni fog. Nézze, mikor alig egy éve elvállaltam az önkormányzati munkát, egyik első feladatként rögzítettük, hogy készüljön átfogó váradi magyar oktatási felmérés és ez alapján pedig egy oktatási stratégia, melynek célja, hogy minden magyar gyermek a hozzá legközelebb eső lehetséges helyen tanulhasson magyarul. De ez szakmai kérdés kellene legyen és nem politikai játszmák tárgya.

– Ám Önt és a Néppártot azzal vádolják, hogy szembe mentek a Luxemburgi Zsigmond iskola ötletével.
– Elég furcsa is ez a vád azok szájából, akik miatt megszűnt a lakótelepi iskoláink zöme, miközben az elmúlt években éppen mi tiltakoztunk folyamatosan az elhibázott lépéseik ellen, de elmondok pár kulisszatitkot. Tudta, hogy Szabó Ödön ötlete nyomán először a maradék négy városrészi tagozatot akarták egy helyre, a belváros déli részére csoportosítani? Ezzel megszűnt volna a magyar oktatás Velencén és a Csillagvárosban is. Tudta, hogy a szülőket és a tanárok elsöprő többségét meg sem kérdezték? Tudta, hogy nem egy helyen a magyar szülők és tanárok gyűjtöttek aláírást Szabó ötletei ellen?

– Miért, volt második javaslat is?
– Hát persze, hiszen menet közben rájöhettek, hogy ez felér egy öngyilkossággal és akkor vették át tőlünk, hogy helyben kell hagyni a tagozatokat és mellé tették, hogy az iskolákat kell ketté választani. Na lett is ebből botrány, mikor az intézményvezetők megtudták, hogy Szabó Ödön szerint lehet egy iskolaépületet úgy működtetni, hogy a földszint egy igazgatóhoz tartozik, az emelet meg egy másikhoz. Nézze, ez az a kapkodás és ötletelés, ami olyan bizonytalanságot okoz a szülők körében, aminél károsabb nincs.

– Ön tényleg azt gondolja, hogy ez menni fog a jelenlegi polgármesterrel?
– Az a baj, hogy ez nem szimpátia kérdése. A tények makacs dolgok és szeretjük vagy sem, a következő városvezetés is liberális lesz. Minden mérés ezt mutatja. Ön szerint mit érdemes tenni? Szembe menni a tényekkel és a biztos vesztő PSD mellé állni, vagy kihozni ebből a helyzetből a maximálisat a magyarok számára? Szabó Ödönék a PSD süllyedő hajójára tették fel a bihari magyarokat. Ráadásul végre kezd eredménye is lenni a munkánknak és történnek jó dolgok.

– Mire gondol?
– Arra például, hogy annyi magyar esemény egy erdélyi városban sem volt idén mint Nagyváradon. Van végre augusztus 20-i ünnepünk, idén a főtér legnagyobb eseménye a Száztagú Cigányzenekar fellépése volt, eseményeinkkel valóban birtokba vettük a Szent László teret, vannak magyar termelői vásárok, felavattuk gróf Rhédey Lajos szobrát és következnek majd Rimler Károly és ifj. Rimanóczy Kálmán köztéri szobrai is, előkészítés alatt áll a magyar nyelvű ügyfélszolgálat elindítása, remélhetően még az idén visszanevezzük az Olaszi temetőt Mihály vajda parkról Olaszi kertté, ráadásul ezt a nagy centenáriumozás évében, a város végre felújítja a Szacsvay iskola homlokzatát. Megmentettük a magyar vezetőtanácsi helyeket az iskolákban, van magyar programigazgató a vármúzeumban és ennek az eredménye is kezd látszani és mindezt alig egy év alatt. De ez még csak a kezdet.

– A beszélgetés vége felé tartunk, mit érez fontosnak még elmondani?
– Jó lenne egyik nap végre úgy ébredni, hogy nem marják azt, aki valóban dolgozni akar és végre mi, a két politikai oldal képviselői értelmes párbeszédet tudunk egymással folytatni. Várad olyan iramban fejlődik, hogy ha nem térünk észhez, a temesvári magyarok sorsára jutunk. 1990-ben mi adtuk a város 40%-át. Akkor még megkerülhetetlenek voltunk, de eltelt közel harminc év ideejtőernyőzött magyar politikusok korrupciós és egyéb ügyeivel és oda juttattak, hogy aki ma a váradi magyarságot háborúba viszi, a biztos felolvadásba taszítja.

– Ne haragudjon, de ez nem a „merjünk kicsik lenni” politikája?
– Éppen ellenkezőleg. Ma egyre inkább számíthatunk egy erős anyaország támogatására és van egy erősödő fejlődő városunk, ahol ha jól tudjuk érvényesíteni az érdekeinket, biztos és élhető jövőt lehet teremteni a magyarságnak. Építkeznünk kell. Kell a vasút Debrecen felé a BMW-gyár miatt, kell az autópályához vezető bekötőút, kellenek a magyar iskolák. Ez a merjünk okosak lenni politikája, ami az emberekről szól és nem a hatalom megtartásáról, mert mi a magyarok a fejlődés és a béke pártján állunk.

Szeghalmi Örs