Igyunk az egészségünkre!

A tea a természet egyik remeke, Dél- és Távol-Keleten a kultúra és az életmód egyik meghatározója. A kelet-európai ember azonban, pláne amelyik orosz csáján és zsíros kenyeren nőtt fel, mindezekről mit sem tud.

Ötezer éves történetének a kezdeteit legendák övezik, és az idők folyamán a tea a távol-keleti ember életszükségletévé vált, akár a levegő. Sok féle színes, sokszor bonyolult (Japán) fogyasztási szokása alakult ki, és annyira óvták, hogy szájbűzös ember például nem is szedhette. Európába a portugálok hoztak először teát Japánból 1560-ban és előbb holland és francia ínyencség lett, de aztán kialakult e téren a teljes angol egyeduralom. Angliában először zöldségnek vélték a teát és csak a főtt leveleket ették a levét elöntve. A hosszú hajóutak alatt jónéhányszor rothadásnak indultak a tealevelek, állítólag így született meg a fekete tea. 1773 decemberében a bostoni teadélután, mely az angol teabehozatal elleni lázadás volt, a függetlenségi háború csírája lett. A két “ópiumháború” is a teáért volt, amikor Anglia indiai ópiummal fizetett a kínai teákért.
A tea neve a dél-kínai té (tea, the, tee), illetve az észak-kínai tsa (csáj, chai, che) szóból ered angol, illetve portugál és orosz közvetítéssel. Termesztése mára igen elterjedt, Távol-Kelet, India (Assam), Ceylon, Ausztrália, Dél-Amerika és Kenya a legfontosabb helyek. A valódi  tea minden fajtája egyetlen cserjeféle leveleiből és rügyeiből készül, és ennek két fő változata a Camellia sinsensis (kínai) és Camellia assamica (indiai). Fogyasztják tisztán vagy keverve, de illatanyagokkal is: jázmin, narancsvirág, fahéj, gyömbér, ginzeng stb. Európában cukrot, mézet, citromot, vajat, tejet is adhatnak hozzá, két utóbbit főleg a fekete teához, mindig a teát öntve a tejbe. A filteres tea rendszerint gyengébb minőségű. A teát csakis forrásban lévő vízzel forrázva, lehetőleg cserépedényben készítik, és legfeljebb 4-5 perc a forrázás, de a zöld teánál ennél is kevesebb, 2-3 perc, és a forrázó víz is csak 65-80 fokos. Nem kavargatják, nem nyomkodják, mert az tannint szabadít fel. A tea koffeinje és teofillinje adta testi és szellemi frissesség jóval tartósabb, mint a kávé esetében.
Sokféle tea van, vidéktől, szedéstől és elkészítéstől függően, de alapvetően két nagy csoportba oszthatók. A fekete teákat nagyobb levelekből készítik és füllesztik, oxidálják, így klorofilljuk elpusztul, antioxidáns hatásuk romlik, de aromásabbak, erősebbek, testesebbek. A zöld teákat az ágvégi kis levelekből és rügyekből készítik csak szárítással és aromafokozó enyhe sodrással, fanyarabbak, de könnyűek és nagyon erős az antioxidáns hatásuk, ami mindenek fölé emeli őket. Távol-Keleten megkötik a sejtek szabad gyökeit, ezért “erős sejtvédő”, lassítja az öregedést, szív-érrendszeri és rákos megbetegedéseket előzhet meg. Fontos immunerősítő és csökkenti a trombózisra, cukorbetegségre és allergiára való hajlamot. Zsírégető hatása nyilvánvaló. A zöld tea fogyasztóinak hosszabb és kellemesebb az élete, ezért a keletiek ételbe, levesbe is belefőzik a leveleit. Újabban az Alzheimer kórt is javítják fogyasztásával. Keressünk tehát valódi zöld teát és igyuk naponta többször az egészségünkre.

Tisztelettel,
Dr. Zagyva Miklós