Igényes zenei műsor

A csütörtök esti nagyváradi hangversenyesten három kompozíció hangzott el. Az est karmestere Dorin Frandes volt, közreműködött Bogdan Bohus fiatal zongoraművész.

 

 

A sikeres koncert bevezetőjeként elhangzott Serban Nichifor (1954-) a bukaresti konzervatórium előadótanárának Preghiera azaz Imádság című vonóskarra írt kompozíciója. Az 1997-ben alkotott mű áttetsző hangzásával, átlényegülten közvetítette az alaphangulatot, vagyis Isten emberré válását, megtestesülését. A mű közérthetően és érzelemébresztően, romatikára elmékeztető stílusban hangzott el. A művet a szerző Dorin Frandes karmesternek ajánlotta. Ezt követően Bogdan Bohus igen kifejező tolmácsolásában hangzott el Beethoven II. B-dúr Zongoraversenye, amelyet 1795-ben mutatott be a fiatal Beethoven Bécsben. Bogdan Bohus a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia hallgatója, aki Váradon kezdte tanulmányait Radó Judit zongoraművésznőnél. A háromtételes kompozícióban felismerhető Mozart hatása, a hagyományos témákat azonban indulószerű muzsika szakítja meg. A versenymű egyaránt felszínre hozza az erélyt, az öntudatot, valamint a gondtalan jókedvet is. A második tétel elégikus hangulatot árasztott minden drámaiság nélkül. A finálé pedig szokatlan hangsúlyaival, szinkópáival és lebilincselő zongoraszólamával sugallt derűs vidámságot. Bogdan Bohus játéka nagy felkészültségről árulkodott. Gondosan építette fel szólamát, mindezek révén sikerült megteremtenie a kívánt légkört, vagyis a finoman megfogalmazott elégikus hangulatot, vagy a mű kívánta vidámságot. A közönség soraiban nagy sikert aratott. Ráadásul George Enescu D-dúrban írt Bourrée-ját adta elő.

 

A reformáció himnusza

 

A műsor második felében csendült fel Felix Mendelssohn-Bartholdy V. Reformáció szimfóniája (op. 107), amelyet a szerző 21 éves korában írt. A romantikusként ismert szerző áttért a protestáns hitre és a reformáció 300. éves évfordulójára írta meg híres szimfóniáját. A mű bevezetése szokatlanul komor, majd hirtelen mozgalmassá válik. Érdekes módon a második tétel gyors ütemű, népi fogantatású melódiát tartalmaz, melynek egyes szakaszai áhítatot is ébresztenek. A befejező tétel Erős várunk nekünk az Isten Luther szövegére készült korál, amely szenvedélyes erővel fejezi ki a finálé dallamát. A zenekart vezető Dorin Frandes karmesternagy műgonddal építette fel a mű szólamait, gondosan vigyázva a belépésekre és elsődlegesen a zenekar hangzásának tisztaságára. Megemlíthető a dinamikai hangszínek érzékeny megmintázása. Ezúttal kiemelhető a rézfúvósok játéka, különösen a szárnykürtöké, valamint a vonóskar. A szimfónia előadását szűnni nem akaró taps jutalmazta.

 

Tuduka Oszkár