Igazi hazánk a magyar kultúra

Igazi hazánk a magyar kultúra
Nagyvárad- Hétfő délután A Magyar Kultúra Ünnepe keretében, a BINCISZ főszervezésében fórum zajlott a váradi Ady Endre Középiskola dísztermében A közösségi művelődés- a nemzet megmaradása címmel.

 

Meleg Vilmos fellépése foglalta keretbe a kultúráról szervezett hétfő délutáni rendezvényt: a fórum elkezdése előtt Kölcsey Ferenc Himnuszát szavalta el a színművész, az eszmecserét követően pedig Kiáltás Istenhez című műsorát mutatta be, melynek keretében József Attila versbe faragott hitkeresését domborította ki a rá jellemző mély átéléssel, Kodály Zoltán zenéjére.

Az Ady Endre Középiskola dísztermében egybegyűlteket dr. Fleisz János egyetemi magántanár, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke köszöntötte. Arra hívta fel a figyelmüket: 12 éves múltra tekint vissza Nagyvárad és Berettyóújfalu együttműködése a kultúra jegyében, mely eleinte újdonságnak számított, de sikerült a hagyományteremtés. A közös cél az évek folyamán változatlan maradt: eleget téve az ez irányú igényeknek, arra igyekeznek összpontosítani, ami összeköt bennünket. A Bethlen Gábor Alapítvány támogatásával idén is számos programmal várták, várják az érdeklődőket, és reményeik szerint „a politikai megosztottság és a háttérdolgok ellenére” ezután is életképes tud maradni a sorozat.

A fórumot Porkoláb Lajos, a Megyei Népfőiskolai Egyesület vezetője moderálta. Vitaindítójában dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész azon meggyőződésének adott hangot: a Himnusz nem csupán nemzeti imádság, hanem egyúttal egy nagy történelmi tabló is, és „transzcendentális méltósága” van. Egy olyan korban született, amikor mindenkinek el kellett tűnődnie: mennyire hihető Herder azon jóslata, hogy a magyarság el fog tűnni. Az azóta eltelt kétszáz esztendőben történelmünkben bukások és felemelkedések váltották egymást, de biztató, hogy a tragédiák, szerencsétlenségek után mindig voltak újrakezdések. Ezeknek a felemelkedéseknek az erőforrása azonban nem a természeti vagy gazdasági potenciál, a politikum volt, hanem a kultúra, s ezen belül az irodalom. „Igazi hazánk a magyar nyelv és kultúra, melyben nincsenek Trianonok, határok és kisebbségek, mert egyedi és oszthatatlan”, fogalmazott az irodalomtörténész. Hozzátette: a magyar kultúra ünnepe ezért családi ünnep, melyben minden benne van, ami miatt magyarnak valljuk magunkat.

Fejlődési szakaszok

Ezt követően a jó hangulatban telt, különböző anekdotákkal fűszerezett beszélgetés résztvevői az általuk képviselet terület fejlődését, a kultúrával kapcsolatos viszonyát vázolták fel. Dr. Fleisz János azt emelte ki, hogy a civil szervezetek a 18-19. században alakultak ki, erősödtek meg és a 20. században jutottak jelentősebb szerephez. Említést tett az 1833-ban létrejött Bihari Nemzeti Kaszinóról, és arra emlékeztetett, hogy a civil szervezetek működésének a csúcsidőszaka is a dualizmus kora, illetve a múlt század első évtizede volt, amikor például a 64 ezer lakosú Váradon 72 ilyen típusú entitás létezett. A két világháború közt visszaesés volt tapasztalható, 1948 után pedig a kommunista rendszerben több mint 40 évig be voltak tiltva.

Dr. Dénes Zoltán kanonok-plébános úgy vélte: a civil szervezetek a civilizációt képviselik, egyenruha és fegyverek nélkül. Megpróbálják túlélni a hatalmon levők diktatúráját, erre pedig hiteles emberekre és hiteles helyekre van szükség, melyek biztosításához, megteremtéséhez hozzájárulnak. Mons. Fodor József általános helynök arról beszélt: a mögöttünk levő kétezer évben mi mindent tett az egyház a tudományok és a művészetek megőrzése, továbbadása érdekében, arra a következtetésre jutva, hogy a múlt miatt nincs miért szégyenkezniük, sőt inkább büszkének kell lenniük. Kolozsvári István néprajzkutató a hagyományos faluközösség életéből kiindulva arra hívta fel a figyelmet, hogy a népi kalendáriumban minden egyes folyamatnak meg volt a maga kultúrája, mely később sokszínűvé tette a magyar kultúrát.

Biztató jelek

A tanácskozás utolsó harmadában a magyar kultúra jelenéről és jövőjéről esett szó. Többek közt elhangzott: bár általában egyik tárgyalt területen sem az 1989-et követő lelkesedéshez, fellángoláshoz méltóan alakultak a dolgaink, azért nem szabad csüggednünk, mert néha vannak biztató jelek is. Ehhez azonban fontos, hogy értékeinket megőrizve, kultúránkba kapaszkodva úgy neveljük fel az utánunk következő generációkat, hogy ők is fontosnak tartsák mindazt, ami hozzájárul a megmaradásunkhoz.

Ciucur Losonczi Antonius

Címkék: , ,