Ifjúsági keresztyén tábor Székelyhídon

Ifjúsági keresztyén tábor Székelyhídon
Bihar megye – Immáron hatodszor rendezték meg Székelyhídon, a Református Ifjúsági Házban a Volt egyszer egy Érmellék elnevezésű keresztyén ifjúsági tábort.

Gavrucza Tibor székelyhídi lelkipásztor, a tábor főszervezője, amíg az egyhetes rendezvény tart, állandó jelleggel a fiatalok közt tartózkodik. Egy kitűző jelzi, hogy ő a Tibi bácsi. Szombaton a helyszínen voltam, a tiszteletessel együtt jártuk be a házat. Igen, van mivel dicsekedniük a székelyhídi reformátusoknak, hiszen egy minden igényt kiszolgáló, modern ifjúsági központot tudtak kialakítani, mely igazi otthont nyújthat hasonló jellegű rendezvények megtartására. Gavrucza Tibor lelkipásztorral aztán a parókia egyik termében sikerült mintegy órányit beszélgetnünk. Főleg arról csevegtünk, hogy mi is az, ami miatt ennyire megszállottan vonzza őt az Érmellék. Azt tudjuk róla, hogy már harminc éve Székelyhíd református lelkipásztora, de azt is, hogy Nagyváradon született. No meg arra próbáltunk választ kapni, miért a Volt egyszer egy Érmellék nevet viseli ez a tábor, amikor ez a téjegység ma is létezik, és főleg az elmúlt néhány jól sikerült évnek köszönhetően komoly fejlődésen megy át.

„Édesanyám albisi”

– Beszéljen érmelléki kötődéseiről…

– Az én érmelléki kötődésem nagyon régi. Édesanyám albisi születésű, és jóllehet, ő is elkerült onnan, de Bogyoszlón járt iskolába, aztán a család Nagyváradra költözött, én már ott születtem. Amikor még kicsiny gyerek voltam, nagyon sokat beszélt nekem az Érmellékről. Arról, amint ő a libát legeltette, vagy éppen a húgára vigyázott, meg arról, hogy a kishúga a patak hídjáról a vízbe esett. De mesélt azokról a növényfajokról, a melyek ott léteztek, mint a káka, a susogó nádasokról. Úgy látszik bele is beleivódott, és akkor ez úgy elraktározódott a tudatalattimban. Amikor én tulajdonképpen az Érmellékkel találkoztam, az 1970-ben Bihardiószegen történt, ahol mint segédlelkész szolgáltam. Lementem a parókia kertjébe, és a régi lápos területen égett a nád. Volt bennem egy döbbenetes érzés, hogy én már itt jártam. Gyönyörű volt, amint a kertek alatt égett a nád. Aztán rájöttem, tudatosult bennem, hogy valószínűleg a gyerekkori mesék elevenedtek fel. Hét hónapot voltam Diószegen, majd egy kerülőutat bejárva Nagyvárad, Bors, Gyanta után kerültem Székelyhídra. De már előbb találkoztam az Érmellék szépségeivel, hiszen sógorom, Takács Béla körorvos volt Érkeserűben, és nagyon sok nyarat töltöttünk náluk. Akkor történt meg tulajdonképpen számomra az Érmellék újrafelfedezése. Ott fényképeztem, diafilmeket készítettem. Akkor még nem tudtam, hogy a 24-ik órában fényképezek, hiszen amik a diapozitívon vannak, már rég nem léteznek. Talán innen is a tábor neve: Volt egyszer egy Érmellék.

Óriási értékek

– A tábor tehát ilyen háttérismeretségből született…

– Igen, valamint annak ötleteként, hogy 16 éve a nemzetközi tiszadobi tábort látogatom, az egyik vezetője vagyok a tábornak, ahol általában nekünk tíz helyünk van, egyébként Kárpát-medencei fiatalok járnak oda. Azt gondoltam, hogy ezt meg tudjuk mi itthon is csinálni, és akkor sokkal több gyerek vehet részt az itteni táborban. Így született meg az első tábor, mely nagyon sikeres volt. Aztán a ceglédiek, amikor búcsúztak, azt kérdezték: Tibi bácsi, jövőre is lesz tábor? Azt mondtam, igen, és az adott szót be kell tartani. Így aztán jött a második, a harmadik tábor is, és immáron a hatodik. Azt mondom, hogy tudatosan vállaltam fel az Érmellék képviseletét, hiszen a tájegység óriási értékeket képviselt. A madárvilág akkora volt, mint a Deltában, volt gyékényfonás, agyagozás, kerámia, halászat, amiből sokan megéltek. A csík, a káposztás csík az úrnak, a parasztnak az asztalán egyformán megtalálható volt. Vagy az érmelléki bor és a borászat, mely nagyon is híres volt, a bakator. Megismertetni ezt a régi világot, ezt szeretném.

Reneszánsz év

– Mi jelemezte az idei tábort?

– Reneszánsz év van, Mátyás királyé. A székelyhídiaknak a vár építését valamikor a nagy király engedélyezte. Ez is olyan, mint az Érmellék, csak volt, hiszen a Vasvári béke után felrobbantották. A résztvevőkkel felkerestük az egykori vár helyét, bogáncs és csalán mindenütt, a fákat is kivágták. Amikor a várat elhagytuk, a vár mellett ott volt a káka, a sás, valamilyen ízelítőt kaptak. A tisztességre való nevelés az egyik kitűzött célja a tábornak, az, hogy közösségben, csapatban gondolkozanak, az egy mindenkiért, mindenki egyért szellemben. A keresztyén hit ma is egy olyan bázis, amin meg lehet állni és építkezni lehet.

Dérer Ferenc