Ibsen színműve Szatmárnémetiben

Ibsen színműve Szatmárnémetiben
Szatmár megye – Ibsen Légvár című darabját április 11-én mutatja be a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata. Az előadás rendezője: Csurulya Csongor.

— Annak idején, amikor Lőrincz Ági volt a színházigazgató, mint főiskolai hallgatót meghívott az Apácák megrendezésére — nyilatkozta lapunknak Csurulya Csongor. — Ennek sikere után az elmúlt év januárjától a Harag György Társulathoz szerződtem, mint rendező. Magamról még csak annyit mondhatok, hogy 2007–ben a marosvásárhelyi Színművészeti Főiskolán végeztem el a rendezői szakot.

— Hogyan jött létre a szatmári kapcsolat?

— Egy musical és egy vígjáték megrendezése után Czintos igazgató úr arra kért fel, hogy rendezzek meg egy színvonalas, komoly előadást — teszi hozzá a rendező. — Erre a kérésre azt válaszolom, hogy, cél nélkül nem rendezek semmit. Ezért döntöttem úgy, hogy egy olyan személyes történetet viszek színpadra, melynek főszereplője egy alkotó ember legyen, egy festő, egy szobrász, egy építész, aki önkifejezési formát tud adni, illetve azokat a problémákat tudja taglalni, amelyek megfogalmazódnak egy alkotó ember fejében.

— Azt hiszem — folytatja Csurulya —, hogy a Légvárnak ez a lényege. A címe is mutatja, hogy ezek a dolgok teljességgel megfoghatatlanok, nehezen kezelhetőek, illetve külső szemmel nézve nehezen érthetőek is. Egy alkotó ember dilemmáját látva sokszor úgy tűnik, hogy ez elrugaszkodott a valóságtól, és éppen ezért egy külső ember, aki nem él ezekkel a gondolatokkal, nehéznek és excentrikusnak látja ezeket.

— Milyen hatása lesz az előadásnak a közönségre?

— Azt, hogy a közönség hogyan fogadja majd ezt az előadást az április 11. bemutató után lesz érezhető. Ez még a jövő titka. A közönségnek próbálunk egy nagyon tiszta, érthető és konkrétan megfogalmazott előadást nyújtani. A közönség hogyan fog erre reagálni? Én remélem, hogy az alkotó ember vívódását sikerül majd érthetővé tenni a nagyérdemű közönség előtt is. Ez az előadás egy alkotó ember önarcképe lesz: áldozatokkal, szenvedélyességgel lesz teli a történet. Azt gondolom, hogy egy lelkileg érzékeny ember sorsát sikerül majd színre vinni. A nézőt pedig meg fogja érinteni, aki érezni fogja, hogy mit akarunk ezzel a történettel közölni.

Jó kapcsolat alakult ki köztem és a szatmári színészek között. Ennek az előadásnak a kapcsán azt gondolom, hogy az Ibsen főhősének a története a színészeken is ugyanúgy „át fog menni”, mint a közönségen. Az előadás után ők is egy kicsit más emberek lesznek.