Huszadik századi kompozíciók a koncertesten

Nagyvárad – A csütörtöki hangverseny műsorán görög, orosz és magyar művek szólaltak meg. Vezényelt Romeo Rîmbu karmester. Közreműködött Emanuela Geamănu zongoraművésznő.

Bevezetőként elhangzott Nikos Skalkottas (1904-1949) görög zeneszerző Öt görög tánc vonóskarra című műve. A huszadik századi görög nemzeti iskola zeneszerzője részben Schönbergtől és Kurt Weiltől tanult. A bemutatóként elhangzott kompozció sajátos, görög folklórból táplálkozó részeket tartalmaz, amelyek az adott tánc származási helyére utalnak. Romeo Rîmbu karmester vezényletében hitelesen csendült fel a közérthető muzsika. Ezt követően Emanuela Geamănu tolmácsolásában hallgattuk meg Dmitrij Sosztakovics II. F-dúr Zongoraversenyét (op. 102., 1957). A szólista a bukaresti Zeneművészeti Egyetem zongora főszakán diplomázott, majd megszerezte a doktori címet is. Számos országos és nemzetközi zongoraverseny díjazottja. Az általa megszólaltatott Sosztakovics alkotás a tragikus hangvételű X. szimfónia után keletkezett, mintegy lélegzetvételül a nagy mű után. A versenyművet Sosztakovics Maxim nevű fiának írta, aki a Moszkvai Konzervatórium növendéke volt, és ő is mutatta be a  Moszkavai Filharmónia kíséretével. Sosztakovics ezt az alkotását  gyerekeknek és felnőtteknek írta, lehetőséget biztosítva a fiatal előadóknak a technikai lehetőségek kiaknázására. Természetesen a versenyművet nevezhetjük művészi tökéletességnek, melyben a szerző ötvözi a fiatalos üdeséget a népszerűséggel. A versenymű klasszikus felépítésű. Jellemző rá az egyszerű vonalvezetés, a vidám hangulat megteremtése (fanfárhatás) és a lelkes ritmikával kifejezett vidám játék. A lassú tétel (Andante) elgondolkoztató, nemes melódiát tartalmaz. A befejezést elmélkedő komolyság jellemzi, szinte szikráznak a táncritmusok által kifejezett muzsika dallamai. A zongoraművésznő biztos technikával szólaltatta meg a koncertet és inkább a második tétel Rahmanyinov romantikus melodikájára emlékeztető tételét avatta élővé. A közönség tapsát Geamănu ráadással jutalmazta: egy japán szerző Lee Soghi miniatűrjét játszotta.

Vívódás és bizakodás

A műsor második felében Bartók Divertimento vonóskarra című művét játszotta a Nagyváradi Filharmónia együttese. A mű Bartók késői alkotói periódusából való. Lehiggadt, klasszikus formaeszményre való törekvést fejez ki, mely a kerül a feleslegest. Küzdelem és vívódás után összegez a szerző, puritán szigorúságot és kétséget tolmácsol, de a zene bizakodással fejeződik be. A háromtételes alkotás váltakozó ritmusképleteit, egyenletes mozgását, erős ellenpontozó eljárását, valamint a Molto adagio sejtelmes lebegését, nyugtalanságát, visszafojtott szenvedélyét érzékenyen adta elő az együttes Romeo Rimbu vezényletével. Mint ahogy a befejező tétel magyar népdalban gyökerező bizakodó erőt is hatásosan szólaltatta meg a zenekar. A zenekar produkcióját lelkes tapssal jutalmazta a hallgatóság.

Tuduka Oszkár