Huncutkodás naiv vevővel

Huncutkodás naiv vevővel
Kolozsvár – A jóhiszemű vásárló elmegy a gombamódjára szaporodó bevásárló központokba, amelyeknek egyik tulajdonsága, valamicskével olcsóbbak, mint a hagyományos kereskedelmi egységek. A mi vásárlónk ez alkalommal főzésre alkalmas csőtésztát, hozzá tejfölt és túrót vásárolt.

Hazamenve, neki állt a szakácskodás mesterségének személyes gyakorlására. A csőtésztát odatette főzni. Amikor észrevette, van benne valami, amely lehet szemét is. Kihalászva a vízből, műanyag csomagolásban rábukkant egy nyereményt ígérő reklámra. Amelynek az előállítója egy hivatalosan bejegyzett, valószínűleg országosan is ismert cég. Főhősünknek gratulál a nyereményhez, mely 100 lej kifizetését ígéri helyben. A szöveg szószerinti értelmezése alapján, vevőnk joggal hihette ott, ahol a vásárlás történt, az a helyben-t is jelenti. Nosza, vissza az eladóhoz. Ahol hamar kiderül, az üzletvezető, szánakozó mosolya kíséretében mondta, számukra a vásárolt csomagban talált fecni szövege nem kötelező. Ott is hagyta a jóhiszemű vásárlót. A mi emberünk, lévén elég naiv lélek, még bízott az árut előállítók becsületében. Internet segítségével, megkereste magát az előállító céget. Onnét válaszra sem méltatták. Mint régi ismerősöm, hiszen aktív korában nem egyszer készítettem vele interjút, lévén a kolozsvári zenei élet egyik kiváló baritonistája, hozzám fordult, mit tegyen ilyen esetben? Forduljon a Fogyasztóvédelmi Hivatalhoz, akik ismervén a törvényeket, csak jobban tudják ez ügyben tájékoztatni. Ezt tette.

A kolozsvári ügynökség vezetője fogadta, és az első mondata után, mosolyogva mondta, nem az első reklamáló, mert már érkeztek be másoktól is reklamációk. A gyártó cég, amely országosan is híres vállalat és élelmiszerek garmadáját forgalmazza, egy reklám vállalattal kötött szerződés alapján, indította meg ezt a vitaható reklám kampányt, melyet honlapján is feltüntetett. Ott olvasható a reklám ügynökség által meghatározott szabályzat, mely lehetővé teszi azokat a reklámfogásokat, amivel eredményesen, befolyásolhatják a vevők hiszékenységét és naivságát. Mindez eddig rendben is volna, mert törvényesen sok eredményt nem lehet elérni, hiszen a vevő, az áru vásárlója nincs felkészülve arra, hogy a reklámszövegben rejtett ígéretek tulajdonképpen országunk törvénykezése következtében, nem számon kérhetők. Azon ellenben el lehet gondolkodni, hogy a becsapott vevő sértettsége következtében a legközelebbi vásárlása alkalmából, már nem megy az illető bevásárlási központba. Vagy esetleg az illető árut kínáló cég termékeit mellőzi, hiszen oly nagy ilyen szempontból a kínálat, és ennek megfelelően a kísértés a huncutkodásra. A Fogyasztóvédelmi Hivatalt nem véletlenük hozták létre. Jól meghatározott feladata közé kellene, tartozzon, az is, a vásárlók érdekeit figyelembe véve, ellenőrizze, melyek azok a metódusok, amiket felhasználva, tulajdonképpen a vásárlók pénzükért nem azt a minőséget, kapják, mint, ami megilleti. Nem beszélve arról, ha valamit megígérünk, azt illik, jobb helyeken, betartani.

Csomafáy Ferenc