Hun-magyar kapcsolatok nyomában

Hun-magyar kapcsolatok nyomában
Bíró András Zsolt antropológus, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa tartott előadást pénteken délután a nagyváradi Lorántffy központban.

Bíró András Zsolt pénteki előadásán sok érdemi információt árult el a hunok történetéről, hunok és magyarok kapcsolatáról. Az előadás igen hosszú volt, így átfogó összefoglalóra nem vállalkozhatunk, hanem csak szemezgetni tudunk az ott elhangzottakról. Többek között hangsúlyozta, hogy Szent István nem volt államalapító, noha akként tiszteljük, hiszen magyar fejedelemség már több mint száz ével István előtt létezett a Kárpát-medencében. A magyaroknak már ide érkezésükkor igen fejlett társadalmuk és kultúrájuk volt, hiszen saját ősvallásuk (a táltos hit), saját nyelvük, saját írásuk (rovásírás) volt. A magyarok azért tudtak államot alapítani, mert jól harcoltak és mert technológiailag és szervezettségben igen fejlettek voltak. Ebben és nagyon sok minden másban is nagyon hasonlítottak a hunokra, akik négysáz évvel korábban érkeztek a Kárpát-medencébe.

Nomádok

A továbbiakban az előadó arról a mintegy ötszáz évig tartó folyamatról beszélt, amit a népvándorlás korának nevez a történelem. A népvándorlás fő kiváltó oka a nomád népek megjelenése volt, a nomadizus pedig úgy vált lehetségessé, hogy Belső Ázsiában az ember háziasította a lovat, aminek köszönhetően be tudott hatolni a végtelen füves sztyeppékbe, lóról tudta terelni az állatokat. Bíró András Zsolt eloszlatta azt a tévhitet, miszerint a nomádok primitív, fejletlen népek lettek volna, amelyek össze-vissza vándoroltak. Épp ellenkezőleg: a nomádok nagyon is tudatosan, okkal vándoroltak egyik helyről a másikra legeltetni állataikat, és éppen azért váltak nomádokká, mert alkalmassá váltak arra, hogy új területeket vegyenek birtokba. Másrészt hadi technológiában is meghaladták az európai nemzeteket, ez is volt a fő oka annak, hogy a nomád népek rendre legyőzték a Nyugat Európaiakat.

Hun-magyar

A továbbiakban a hunok történetére áttérve Bíró András Zsolt elmondta, hogy a hunok gyakorlatilag legyőzhetetlenek voltak rendkívül praktikus páncélzatuknak, az európai népek által akkoriban ismeretlen visszacsapó íjnak, és más igen jó minőségű fegyvereiknek köszönhetően. A hun szó valójában nem egyetlen népnek a neve, ugyanis a hunok mindazokat a népeket hadrendbe állították, amelyek behódoltak és hajlandóak voltak adót fizetni nekik, így az Európába érkező hunok előcsapatai is általában más néptörzekből álló seregek voltak, de mindezeket a seregeket az európaiak hunok gyűjtőnév alatt ismerték. Az előadó szerint feltételezhetően már Attila korában is részt vettek magyar csapatok a hunok portyázásaiban, majd később, amikor a hunok visszahúzódtak az Azovi tenger mellé, és onnan szivárogtak vissza a Kárpát-medencébe a velük együtt portyázó magyar csapatok, akik idővel annyira megerősödtek itt, hogy újra birtokba vették, immár magyar néven a Kárpát medencét. A két és fél órás előadás nagy hatást váltott ki a jelenlevőkben, hiszen az előadás után a hallgatóság egy része további kérdésekkel ostromolta az előadót.

Pap István