Humorból jeles szerzőgárda

Humorból jeles szerzőgárda
Nagyvárad- Csütörtök délután a Szent László Római Katolikus Iskolaközpont dísztermében mutatták be a Humorból elégtelen című könyvet a nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének rendezésében.

 

Talán mondanunk sem, hiszen a kiadvány címéből- melyet szintén nem kell komolyan venni- is kikövetkeztethető, hogy rendkívül jó hangulatban telt a csütörtök délután zajlott könyvbemutató, melyet a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete, a Szent László Római Katolikus Iskolaközpont és az Irodalmi Jelen folyóirat és kiadó szervezett a gimnázium dísztermében. A megjelenteket- kiemelten az aradi vendégeket- Pásztai Ottó egyesületi elnök köszöntötte, megjegyezve, hogy immár hatodik alkalommal „bábáskodik” egy olyan kiadványnak a prezentációjánál, melynek szellemi atyja Réhon József. Úgy fogalmazott: a könyv az elvárásoknak megfelelően remekmű, a tizenhárom szerző- Berecz Gábor, Böszörményi Zoltán, Grósz László, dr. Kövér Péter, Péter András, Piroska István, Puskel Emese, Puskel Péter, dr. Rácz Gábor, Réhon József, Sághi Annamária, Szilágyi Aladár és Ujj János- humoros diák-tanár visszaemlékezései, írásai mind-mind azt támasztják alá, hogy Aradon kitűnő tollú alkotók élnek, illetve származtak el onnan. Pásztai Ottó ugyanakkor félig viccesen megjegyezte: a kiadványhoz személyes köze is van, hiszen amikor annak idején megjelent a Röhög a vesém, azt a provokatív kijelentést tette, hogy ezt nehéz lesz überelni, szerencsére azonban sikerült, és a Humorból elégtelen görbe, de nem torz tükre lett a diákéletnek.

Szellemes hangnem

A várakozásoknak megfelelően- a bevezető mondataitól eltekintve, melyben egykori tanárát idézte- Réhon József is a szellemes hangnemet választotta felszólalása alapjául. Előbb visszaemlékezett azokra az időkre, amikor örök életre szóló barátságot kötött Pásztai Ottóval, majd azon morfondírozott, hogy jól döntött-e akkor, amikor „nem egy tál lencséért cserébe, hanem egy szobáért eladta Váradot” és Aradra költözött. Szóba került az 1954-1957 között időszak is, amikor a zárdában tanított, és beszélt az Iskola a Kálvin János utcában, valamint a Csala, a szőke csoda című kiadványokról is, melyeket szintén magával hozott. Utóbbit egyébként ajándékba kapták mindazok, akik megvásárolták a Humorból elégtelent. De visszatérve a könyvbemutató tárgyára: többek közt megtudtuk, hogy a „gallery” tagjai közt van akadémikus, József Attila-díjas alkotó, illetve képzőművész, sok jeles ember, de nem szabad megfeledkezni Fritz Mihályról sem, akinek a portréi, rajzai emelik a könyv értékét.

A szerzők humorából a jelenlevők Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színművészeknek köszönhetően kaptak ízelítőt, majd a Szent László Római Katolikus Iskolaközpont három növendékének a zenés-táncos-prózai produkciója okozott derűt. Bodea Ingridet, Bodea Anitát és Szentyobbi Viviennet Fehér Gabriella és Balázs Hajnalka tanárnők készítették fel. Jámbor Gyula az Irodalmi Jelen történetét vázolta fel, a dedikálást megelőzően pedig Szilágyi Aladár mesélt el egy anekdotát.

Ciucur Losonczi Antonius