Hormontúltengés készteti a pingvineket gyerekrablásra

A Pingvinek vándorlása című filmben is látott fiókarabló viselkedés régóta izgatja a tudósokat. Úgy tűnik, a „tomboló” hormonok magyarázatot adhatnak a különös magatartásra.

„A fiókarablás néhány óráig, legfeljebb egy hétig tart” – mondja Olivier Chastel, a Villiers en Bois-ban lévő Francia Nemzeti Kutatóközpont biológusa. Ez után a szemmel láthatóan feldúlt szülők érdeklődésüket vesztik, és magukra hagyják lopott fiókájukat.

Az elhagyott, éhes fiókák rendszerint elpusztulnak a hidegtől, vagy ragadozók áldozatául esnek. Ez evolúciós szempontból nem tekinthető előnyösnek, ezért is a sok kérdés a jelenség körül.
A Journal of Experimental Biology folyóiratban megjelent új tanulmány szerint minden bizonnyal a pingvinek szülői viselkedését serkentő hormon ösztönzi a madarakat a fiókarablásra.

Tomboló hormonok
Amikor a madarak a tojásaikat költik, a nőstényekben gyakran termelődik nagy mennyiségű prolaktin, azaz a szülői viselkedésben is szerepet játszó hormon. Ha a madártojásokat kikelés előtt eltávolítják, a hormonszint lecsökken.

A császárpingvinek esetében azonban a hormonszint akkor is emelkedett marad, ha a tojással valami baj történik. Chastel és munkatársai megpróbálták kideríteni, vajon a hormonális egyensúlynak ez a felborulása – aminek az oka a császárpingvinek szokatlan fészkelési ceremóniájában keresendő – megmagyarázhatja-e a fiókarabló viselkedést. Miután a nőstény lerakja egyetlen tojását, akár két hónapra is otthagyja hím párját a fészkelőhelyen, hogy kiköltse a tojást. A nőstény csak a tojás kikelése után tér vissza, hogy gondozza a fiókát; az éhes hímnek ekkor van lehetősége visszamenni a tengerre vadászni.
„A nőstények a tojás lerakása után hosszú ideig a tengeren táplálkoznak, így nem éri őket vizuális inger a fiókától” – mondja Chastel. Ezért a császárpingvin anyáknak nem kell látniuk a fiókáikat ahhoz, hogy tovább termelődjék bennük a prolaktin hormon. Ez valószínűleg evolúciós adaptáció, ami ösztönzi a tojókat, hogy visszatérjenek a fészkükhöz.
Néhány nőstényt azonban üres fészek fogad. Mivel még mindig tele vannak a szülői hormonnal, a tudósok feltételezése szerint hajlamosak arra, hogy raboljanak maguknak egy fiókát az elveszett sajátjuk helyett.

Vitatott elmélet
Chastel kutatócsapata az Antarktisz Pointe Géologie szigetvilágán élő pingvinek egy csoportján tesztelte le az elméletet. A kutatók a prolaktin kiválasztását csökkentő anyagot injektáltak 25 olyan pingvin tojóba, amely elvesztette a tojását. 25 másik madárba hatástalan kontrollanyagot juttattak. A madarak viselkedésének megfigyelése egy hét múlva azt sugallta, hogy a csökkent prolaktin szintű pingvinek négyszer kisebb valószínűséggel „vetemedtek” fiókarablásra.
Több kutató vitatja azonban, hogy a hormonok önmagukban felelőssé tehetők ezért furcsa reakcióért. Chastel maga sem tudja megmagyarázni, milyen viselkedésbeli sajátosság késztetheti a pingvineket a „gyerekrablásra”. Talán a nőstények így is megpróbálják manipulálni a hímeket és igyekeznek vonzóbbá tenni magukat a következő szaporodási idényre: ezzel hangsúlyozzák, hogy képesek világra hozni és ellátni egy fiókát” – fogalmazza meg gondolatait a francia tudós.

Forrás: harmonet.hu