Honismereti találkozót tartottak az Ady líceumban

Honismereti találkozót tartottak az Ady líceumban
Nagyvárad- Az Ady Endre Középiskola dísztermében Partiumi Honismereti Találkozót szervezett a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság. Színvonalas előadások hangzottak el. Elsőként Péter I. Zoltán helytörténész értekezése hangzott el.

 

 

Az érdeklődőket Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke köszöntöttemajd hét előadás hangzott el. Péter I. Zoltán A nagyváradi vár királyszobrai címmel értekezett. Kifejtette: Szent László alakja különleges helyet foglal el Várad múltjában, a lovagkirályként is tisztelt, 1192-ben szentté avatott I. László emlékét már közel hat és fél évszázada igyekeztek köztéri szoborban megörökíteni abban a városban, melyben védőszentként tisztelte őt a klérus és a lakosság is. A 14. században tehát két köztéri szobrot állítottak neki a váradi várban: egy álló és egy lovas szobrot. Szent László álló szobra mellett Futaki Demeter püspök (1345–1372) a Kolozsvári-testvérpártól, Mártontól és Györgytől megrendelte Szent István és Szent Imre szobrát is, melyeket valószínűleg 1370-ben állítottak fel. A művészettörténészek szerint a testvérek a szobrokat egy ősi technológiával, a viaszvesztéses eljárással öntötték, ezt a módszert Nyugaton az antikvitás óta nem alkalmazták életnagyságú szobrok készítéséhez. Szent Lászlót úgy ábrázolták, hogy nyakában lánc lógott, azon kard, kezében csatabárdot és pajzsot tartott. A Szent István-szobornak aranyazott országalmája volt kereszttel, karja hüvelybe dugva láncon lógott. Szent Imre kezében jogart tartott, kardja, tőre, valamint kettős kereszttel ellátott pajzsa volt. Zudar János püspök (1383–1395) nagy tisztelője volt Szent Lászlónak, ezért szintén a Kolozsvári-testvérpárt bízta meg, hogy készítsen számára egy Szent László-lovasszobrot. A felkérés időpontja nem ismert, az ellenben tény, hogy az alkotás 1390-re már elkészült. A lovasszobor Szent Lászlót – Bunyitay Vince szerint– úgy tüntette fel, ahogy a nép emlékében élt: nyílt helyen, harci ménjén ülve, jobbjában csatabárddal, amint éppen csatába vágtat, hogy megvédje övéit, s szent hitét. A szobrok három évszázadon keresztül dacoltak az idővel, egészen 1660. augusztus 28-ig, amikor a törökök elfoglalták a váradi várat, s sok más értékkel együtt elpusztították az általuk bálványnak tartott királyszobrokat is.

 

Rimler Károly

 

Kupán Árpád, Rimler Károly egykori nagyváradi polgármesterről tartott előadást, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a kettős évforduló kapcsán (1902-ben választották polgármesterré és 1922-ben halt meg) felélessze a Rimler-kultuszt, hiszen ahhoz képest, hogy a város egyik legjelentősebb vezetője volt, szinte egyáltalán nem ápoljuk az emlékét. Arra hívta fel a figyelmet: bár nem váradi születésű, mégis egyik legelszántabb és legelkötelezettebb lokálpatriótája volt a városnak. A Premontrei Főgimnáziumban, majd a Jogakadémián végezte tanulmányait, melynek betudhatóan a közigazgatási területet választotta. Pályája fokozatosan ívelt felfelé, 1880-ban tiszti aljegyző, 1890-ben városi rendőrfőkapitány lett, majd 1901-ben városi főjegyző. 1902-ben következett be gyökeres fordulat az életében, amikor nagy fölénnyel polgármesternek választották. Ezután következtek a megvalósítások évei: munkásságának köszönhetően tíz év alatt szinte teljesen megváltozott Nagyvárad arculata, s még arra is jutott ideje, hogy 1904-ben megírja a város történetét, mely napjainkban könyvritkaságnak számít. Ugyanakkor nem keveredett konfliktusokba, meggyőzően tudott érvelni, a város érdekében sikerült konszenzust teremtenie a két rivális politikai tábor között. A történtek ellenére azonban nem tudta magát kellőképpen menedzselni, polgármesterré választásának 10-ik évfordulóján például nem került sor nagyobb ünnepségre, csupán a Tiszántúl közölt róla egy szép méltatást. A válság éveiben is folytatta a fejlesztéseket, a háborús években pedig segítette az itthon maradottakat, az árvákat és a hadirokkantakat, majd az ő nevéhez fűzödött a város átadása az új hatalomnak.

 

Dr. Károly Irén

 

Pásztai Ottó dr. Károly József Irenaeus premontrei kanonok, tudós tanár és közéleti személyiség életét és pélyafutását ismertette. Egyebek mellett elhangzott: 33 évet töltött a középiskolai katedrán (1880–1913) a Nagyváradi Premontrei Főgimnáziumban, és mivel gondolkodó elme és gyakorlati fizikus volt, szabadidejének nagy részét a fizika alapos tanulmányozására fordította. Az országban ő szervezte meg például az első Fizikai szakkört, és ő szerkesztette meg német forrásmunkák felhasználásával az első magyar nyelvű Fizikai példatárat, mintegy 400 feladattal. 1895-ben Marconi előtt feltalálta a drótnélküli távírót, 1896-ban pedig a Főgimnázium fizikai laboratóriumában másodikként a világon, felszerelte az ország első Röntgen-laboratóriumát. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a város villanyvilágításának megvalósítása és a villanytelep megépítése a legnagyobb mértékben dr. Károly Irén érdeme!

 

EGYÉB ELŐADÁSOK

 

Kiss Kálmán a Szatmár megyei Túrterebes műemlék templomairól beszélt, Nagy István pedig gróf. dr. Klebersberg Kunó életét és munkásságát ismertette. Wanek Ferenc a nagyváradi születésű Péch Antalról, a „legnagyobb magyar bányászról” és a selmecbányai bányászakadémiáról értekezett, Kovács Rozália pedig az érmihályfalvi református templomról tartott előadást.

 

Ciucur Losonczi Antonius

Címkék: ,