Hol sírjaik domborulnak…

Hol sírjaik domborulnak…
Nagyvárad – Az EMNT Bihar megyei szervezetének meghívására csütörtök este a Don menti magyar honvédsírok feltárásáról és gondozásáról tartottak vetítéssel egybekötött előadást Nagyváradon.

Csütörtök délután az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezetének meghívására két anyaországi vendég érkezett Nagyváradra, akik a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban tartottak vetített képes előadást a Don menti magyar honvédsírok feltárásáról és gondozásáról. Az előadás nagyon sok érdeklődőt vonzott. Mártha Tibor, a Don menti Magyar Honvédsírok Gondozására Alapítvány elnöke, Fényeslitke polgármestere több mint két évtizede látogatja és gondozza a Don menti katonatemetőket. Idén a harmincharmadik zarándokcsoportot vezeti a magyar hadtörténelem egyik legszomorúbb helyszínére, ahol több mint százezer magyar honvéd veszett oda. Mártha Tibort elkísérte Angyalosi Katica református lelkipásztor is, aki rövid áhítatot tartott az előadást megelőzően. A lelkipásztor Lukács evangéliumának hetedik fejezetéből olvasott fel néhány igeszakaszt. Ennek alapján kifejtette: azokban az időkben, amikor a háborúk zaját csak az anyák és a feleségek zokogása harsogta túl, Jézus lehajolt a megtört szívekhez, és vigaszt nyújtott a gyászolóknak.
„Magyar szívekben élsz”
Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke az áhítat után egy levelet olvasott fel, melyet egy veterán írt az magyar honvédek emlékére, és amelynek címe: Magyar szívekben élsz (Egy honvéd monológja a Don vidékéről 1943-ból). Ezt követően Mártha Tibor vette át a szót, akitől megtudhattuk, hogy 1990-ben került ki először a több mint kétezer kilométerre lévő Don menti vidékre. Személyes indíttatása volt az utazásnak, ugyanis nagybátyja 26 évesen veszett oda az orosz harcmezőkön. Azóta évente 2-3 alkalommal tesz látogatást a Don-kanyarban. Főleg kisnyugdíjasok, az elesett katonák még élő hozzátartozói tartanak vele a zarándoklatok alkalmával. Bár magyarok mellett más nemzetek harcosai is ottmaradtak Donnál, mégis elsőként a magyarok kezdték felkutatni az orosz földben nyugvó hősök sírhelyeit. Az alapítvány 1992-ben az ortodox egyház segítségével a megbékélés jegyében kezdte meg az oroszországi magyar katonatemetők azonosítását. Az első időszakban huszonöt orosz településen tették rendbe és jelölték meg címeres fejfával a sírokat. Összesen egyébként 367 hadifogoly-temető van Oroszországban. A két legnagyobb magyar gyűjtőtemetőt – a boldirevkait, illetve a rudiknoit – a zarándokok csoportján kívül a helyiek gondozzák, tudva és bízva abban, hogy Magyarországon is méltó kegyelet övezi a háború orosz áldozatainak nyugvóhelyét. A magyar zarándokok ne csak a katonatemetőket, hanem a korabeli harcok frontvonalait is felkeresik. A Don mentén élő orosz falvak lakói már jól ismerik a rendszeresen visszatérő magyarokat, olykor meg is vendégelik őket. Az idősebbek – akik a háború idején még gyerekek voltak – még ismernek magyar szavakat is. Ma már német és olasz zarándokok is kijárnak a Donhoz, akik tiszteletük jeléül a magyar temetőkben is hagynak egy-egy koszorút.
Keresőszolgálat
Mártha Tibor elmondta, hogy egy keresőszolgálatot is működtetnek, így próbálnak segíteni azoknak a ma is élő hozzátartozóknak, akik szeretnék megtalálni a Don-kanyarban hősi halált halt szerettük nyugvóhelyét, vagy legalább jelképes sírját. Az alapítvány címén (4621 Fényeslitke, Kossuth u. 179. sz.) vagy a marthatibor@citromail.hu drótpostacímen lehet felvenni a kapcsolatot Mártha Tiborral. Az előadás keretében láthattuk a zarándoklatok során készült fotókat, és egy videofelvételt is levetítettek. Végül a felmerülő kérdések megválaszolásával zárult a tartalmas előadás.
Mészáros Tímea