Hogyan beszéljünk a másságról 3.

Hogyan beszéljünk a másságról 3.
Miközben a fentemlített vita fiktív, a házasságé valós és veszélyes – annál is inkább, mivel a társadalomban terjesztett beszéd kerüli a kényes aspektusokat. Az első választás vitathatatlanul a homoszexuálisok közötti egybekelés elismerése vagy megtagadása.

Egy évszázados állam aktív és jelentős népességének, polgárainak jogokra és védelemre van szüksége, mondja az elmélet, és a gyakorlati érv az elismerés javára szól: az örökösödés és orvosi ellátáshoz való jog van leggyakrabban említve, annak ellenére, hogy nem per se érveket képeznek. Ebből a szempontból, annak ellenére, hogy a homoszexuálisok nem voltak elismerve, több de facto joggal rendelkeztek régen: az örökségek bárkire hagyhatóak voltak testamentum által, az orvosi vizsgálatokat az orvos végezte a lakhelyen. Manapság a törvények úgy vannak összeállítva, hogy egy személy rokonai a javak elosztására jogosultak, akaratán felül és ha egy homoszexuális pár egyik tagja meghal, a harmadfokú unokatestvér utcára teheti a társat, kisemmizve. Ám egy ilyen törvény homoszexuálisok javára történő módosítása áldozatokat okozna a nem homoszexuálisok körében, mint ahogy az orvosi vizsgálatok reformja állomásokká és élelmiszerpiacokká változtatná a kórházakat.

Egy második választás az egybekelések elismerése a „hagyományos” házasság rangjával egyenrangon, avagy egy új intézményt létrehozni, mint a civil partnerség intézményét, mely „elégséges” jogok csomagját feltételezné a szóban forgó személyek javára. Első látásra a civil partnerség megoldása egy olyan kompromisszum, mely úgy a homoszexuálisokat, mint a vallásos ellenzéket kielégítené. De a kampó az, hogy ezek a kapcsolatok a házasság rangján aluliak és könnyebben lehet kialakítani vagy megszakítani őket. Ez a dolog nem a homoszexuálisokkal szemben veszélyes, hanem a hagyományos értékekkel szemben, mivel a mai államok úgy vannak megalkotva, hogy egy olyan intézkedés, mint a civil partnerség, nem szorítkozhat egyetlen kategóriára, mivel diszkriminálná a heteroszexuális többséget. A hagyományt veszélyeztető legnagyobb kísérlet az, hogy egy férfiből és nőből álló páros, a házasság helyett a partnerség lazább megoldását válassza, véget vetve az együttélésnek és családi életnek egy közjegyzőnél tett egyszerű látogatással. A házasság intézményét pont azért találták fel, hogy az embereket szorosan összekösse és meggátolja őket abban, hogy a közös életnek végetvessenek a szeszélyek és pillanatnyi viták miatt és az a nehézség, mellyel a szétváláshoz hozzájárulnak, arra hivatott, hogy időt és esélyt adjon a kibékülésre.

A homoszexuálisok esetében a házasságnak inkább egy szimbolikus tétje van, a teljes elismerésé és beilleszkedésé, de ellensúlyként jelennek meg a többségtől eltérő nyilvánvaló különbségek. Ha egy partnerség okai ugyanolyan változatosak mindkét kategóriában, a szerelemtől a barátságig, az egyedülléttől való félelem, társadalmi tartozás, szükséglet vagy állampolgárság, a homoszexuálisak nem hozhatják fel azt a vágyat, hogy egymással gyermeket csináljanak – ezen oknál fogva a királyi családok nem lelkesednek az eszméért. Nemcsak ők nem lelkesednek; a házasság egyik joga az örökbefogadás, egy újabb vita oka: természetes-e avagy nem, hogy egy gyermek úgy nőjön fel, hogy egyazon nemű szülői legyenek példaképei? Újra egy kitérésről beszélünk, mivel a nevelési folyamat hosszadalmas és számos személyt feltételez, a példák pedig nemcsak a szülők által vannak mutatva, hanem nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, barátok, szomszédok vagy tanárok által. Egy relevánsabb érvet az örökbefogadás tudata hoz fel: a heteroszexuális örökbefogadó szülők eltitkolhatják a nagykorúságig vagy az örökbefogadó mivoltuk megszűnése utánig, miközben egy homoszexuálisok által nevelt gyermekben hamar tudatosul, hogy azok nem a biológiai szülei, nehezen megjósolható következményeket vonva maga után – viszont hasonló azokhoz az esetekhez, ahol bizonyos bőrszínű szülők más bőrszínű gyermeket fogadnak örökbe. Elméleti síkon, a vitát az a kiindulási feltétel törli, hogy bármilyen családi összeállítás jobb az árvaháznál, gyakorlati síkon a vitát az zárja, hogy az országok többségében egy házasulatlan személy zavartalanul örökbe fogadhat gyermekeket, ám egy homoszexuális párnak az a lehetőség áll rendelkezésére, hogy ne hivatalosítsa a kapcsolatot, amíg a társa örökbefogad.

Gabriel Miloia

Címkék: ,


0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .