Hogy mindenki megtudja

Hogy mindenki megtudja

Bő egy héttel ezelőtt kezdődött
ez a történet. Akkor – immár több
éve – még mindannyian alkalmazásban
álltunk, a nagykárolyi Bio Transilvania
szemétszállító cég
alkalmazásában.

Aztán jött a rossz hír: azonnali
hatállyal felbontják a
munkaszerződésünket, tíz embert
utcára küldve ezáltal.

Családok mentek tönkre, emberek kerültek
ki, akik középkorúak,
családfenntartók és ezután nem
tudják mihez is kezdjenek. Kihez forduljanak
megoldást, segítséget keresve?!

Először jöttek a hírek: a
szatmárnémeti Florisal megveszi a
nagykárolyi vállalatot. A helyzetünk
már akkor sem volt rózsás, de mindenki
igyekezett végezni a munkáját,
ellátni feladatait. Kiderült, a céget
megvették, a régi igazgatót (aki nem
mellékesen sok borsot tört az emberek orra
alá), Mózer Barnát pedig ismét
visszahelyezik az igazgatói székbe.

Senki nem örült ennek a helyzetnek. Annál
is inkább, mert egy nagygyűlésen
megérkezett az új tulajdonos, aki
közölte: „Nálam nincs
demokrácia, nálam katonaság van.
Én parancsolok, ti pedig
végrehajtjátok.”

Mindenki repült a munkahelyéről.
Ezentúl szatmáriak hordják a
károlyiak szemetét. Puscas úr, a
Florisal igazgatója azt mondta a három perces
gyűlésen: „lejönnek a
szatmári fiúk, két óra alatt
összeszedik a károlyi szemetet.”
Hát, majd az idő megmutatja, hogy sikerül
mindezt két óra alatt elvégezni.
Megoldás nélkül

Mi Kovács Jenőtől, a
polgármestertől reméltük a
megoldást. Azért tőle, mert annak
idején, jó egy évvel ezelőtt,
mikor szavazni kellett, hogy ő legyen az
RMDSZ-polgármesterjelöltje, mi mindannyian – a
Bio Transilvania cég minden alkalmazottja, aki
RMDSZ-es tagsági könyvvel rendelkezett –
elmentünk szavazni. Rá, aki akkor azt
ígérte, mindent megtesz, minden jó
lesz: „srácok minden rendben
lesz.”

Most itt lett volna a ragyogó alkalom, hogy tegyen
valamit azért, hogy tíz család ne
kerüljön nehéz anyagi helyzetbe. De ő
semmit nem tett. Nem lobbizott az érdekünkben,
nem kért a szerződésben egy kis pontot
annak érdekében, hogy a nagykárolyiak,
akiknek ő a polgármestere, továbbra is
dolgozhassanak. Pedig mi nem azért adtuk rá a
szavazatunkat, hogy ez legyen.

A Bio Transilvania cég igazgatója, Keszthelyi
László megígérte, hogy
megkapjuk az ebédjegyeinket. Visszamenőleg
múlt hónapra, legyen ez egyfajta
búcsúajándék tőle,
nekünk, mert a munkánkkal elégedett
volt. Valóban, az ebédjegyek
megérkeztek. A régi–új
igazgató, Mózer Barna
íróasztalának fiókjában
hevernek. Ő pedig nem hajlandó átadni
nekünk, holott jár nekünk, megdolgoztunk
érte. Nem indokolt semmit, pusztán
bezárta a fiókot, ebédjegyet pedig nem
adott. Mózer Barna egyébként ült
ebben az igazgatói székben, több
hónapon keresztül. “Sikeres”
irányításának
köszönhetően a cég a csőd teljes
szélére került. Most visszakerült
ugyanabba a székbe. Nem tudjuk mi indokolta ezt a
döntést.

Ezt a levelet nem azért írtuk, mert a
csodában bízunk. Annyit szerettünk
volna, ha kicsit mindenki ráláthat a dolgok
hátterére, eljut az emberekhez az
igazság. Hogy mindenki lássa,
Nagykárolytól-Tasnádig, mik mennek
ebben a városban. Hétfő
délelőtt meghallgatást
kértünk a Florisal
vezetőjétől, de Puscas úr nem volt
hajlandó fogadni minket. Itt tartunk.
Tisztelettel:

A Bio Transilvania elbocsátott
dolgozói