Hitvalló állásfoglalás: „Utaid, Uram, mutasd meg!”

Hitvalló állásfoglalás: „Utaid, Uram, mutasd meg!”
„Minden posztkommunista országnak két forradalomra van szüksége: először a kommunizmus, majd a posztkommunizmus ellen.”  (Václav Havel). Internetes hálón érkezett a Királyhágómellék Lelkészi Karának Tagjaihoz, és nemcsak elektronikus postán, hanem Partium polgármestereihez, megyei vezetőihez és parlamenti képviselőihez a 354/2013. számon iktatott levél útján is megérkezett Csűry István püspök-utódom és Varga Attila főgondnok egyházkerületi–RMDSZ csúcstalálkozóra szóló meghívója.

 

A meghívóban és a meghirdetett napirenden Egyházkerületünk „természetes szövetségeseiként” tüntetik fel a Fidesz–KDNP-t, valamint az RMDSZ-t, továbbá olyan személyeket, mint Szabó Ödön újdonsült parlamenti képviselőt és Seres Dénes levitézlett pártkatonát, akik eddigi politikai és közéleti tevékenységükkel mérhetetlen károkat okoztak Anyaszentegyházunknak, valamint erdélyi-partiumi közösségünknek. Társelőadóként tartanak velük előadást az a Csűry István volt püspökhelyettes, valamint Forró László volt közigazgatási előadótanácsos, akikkel a megelőző, több mint egy évtizedben közösen vettük fel a harcot a nevezett egyházrabló és egyházromboló politikai szerencselovagokkal szemben.

Nevezett egyházi Szolgatársaim vonatkozásában joggal vetődik fel a megkerülhetetlen kérdés: akkor voltak-e őszinték, amikor hivatásuknak megfelelően az egyházi tulajdont – az elorozott Ady-központot – védték a Zuschlág-féle  Szabó Ödön etnobizniszen alapuló bűnszövetkezetétől, vagy a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumot mentették a nemzeti és egyházi örökségünket önként kiszolgáltató Seres pártvezértől – vagy pedig most, amikor éppen velük szűrik össze a levet, és az ő közreműködésükkel próbálják beterelni Egyházunkat az RMDSZ-es magyar főhatalom aklába?!

A kérdés hasonlóképpen tevődik fel Temesvár és Szatmárnémeti viszonylatában. Volt jeles Munkatársaim mindvégig a Temesváron elkezdődött (1989) – egyházi – rendszerváltozás elkötelezett híveiként „vitézkedtek”, 2003 februárjában pedig a szatmárnémeti Rendkívüli Egyházkerületi Autonómia-Közgyűlés szervezésében oroszlánrészt vállaltak. Akkor hazudtak – vagy pedig most mondanak „igazat”?

Az előadók között Varga Attila főgondnok, volt RMDSZ-es képviselő neve is ott szerepel – azé az emberé, aki annak idején még az egyházi szolgálatot is elvtelenül odahagyta, aki Szatmárnémetiben egyenesen a barikád ellenkező oldalára állott, és akit egyébként Egyházkerületünk élére törvényellenes módon ejtőernyőzött be a román politikai hatalom uszályába kapaszkodó RMDSZ-párt.

Okkal kérdezzük tehát: mely úrnak szolgálnak ezek a köpönyegüket megfordított emberek? Szatmár nagy szülöttjének, Dsida Jenőnek a versével felelünk a kérdésre: „Krisztusnak és Pilátusnak / Egyformán szolgálni nem lehet”.

Hasonlatosképpen az RMDSZ-nomenklatúrának és a Fidesznek, Gyurcsánynak és Orbánnak, a magyarországi balliberális figurákkal lepaktáló bihari zsákmányszerző politikai aktoroknak és a magyar nemzetpolitika megújítóinak sem lehet egyszerre szolgálni.

„Két úrnak szolgálni nem lehet” – tanítja Krisztus Urunk (Mt. 6,24). „Meddig sántikáltok kétfelé?” – szegzi nekünk a kérdést Illés próféta (I.Kir. 18,21) . „Utaid, Uram, mutasd meg” – imádkozzuk és énekeljük a Zsoltáros szavával (25. Zsoltár).

Annak idején voltak, akik a Ceauşescu útján tévelyegtek. Nem kevesen Papp László, a diktatúrát kiszolgáló egykori püspök útjára tévedtek. Krisztus Urunk viszont maga magát nevezi „az útnak” és „az igazságnak” (Jn. 14,6).

1989 Szabadító Karácsonyán népünk és Anyaszentegyházunk visszatért az Ige útjára, Krisztus ama „keskeny ösvényére”. Mostani eltévelyedésünkből erre az útra kell újból visszatalálnunk. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület mostani irányvétele azonban nem erre az útra, hanem a posztkommunista társadalmi visszarendeződéssel egyazon irányba haladó egyházi visszarendeződés útjára vall.

Jelek szerint mostani egyházpolitikánknak szüksége van a kisebb-nagyobb előnyöket és pénzt osztó hatalomra – a hatalombarát magyar politikai nomenklatúrának viszont, márcsak önmaga legitimációja céljából is, szintén nagy szüksége van az egyházakra. Továbbá a háttérben még mindig ott ólálkodnak és húzogatják a szálakat a titkosszolgák. – Az emberi gyarlóságok és egyebek mellett ezek a tényezők szolgálhatnak magyarázatul a nyilvánvaló egyházi anti-pálfordulásra.

Mi, akik megjártuk a román nacionál-kommunizmus és a Ceauşescu-diktatúra mélységeit, másfelől pedig megtapasztaltuk Isten szabadító kegyelmét – nem nyugodhatunk bele, nem hagyhatjuk, hogy népünk, partiumi magyarságunk vesztére Anyaszentegyházunk a régi, babiloni útra tévedjen!

Mindezeket szem előtt tartva és megfontolva, Egyházkerületünk vezetőségének ezen, egészen nyíltan és explicit módon képviselt politikai iránytévesztésétől határozottan és egyértelműen elhatárolódom. A Reformáció örök időszerűségének jegyében meggyőződésemet fejezem ki, hogy az erkölcsi és egyháztársadalmi megújulás temesvári útján kell tovább haladnunk.

Tőkés László 

Strasbourg, 2013. április 18.



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .