“Csata” előtti tájképre hasonlít
szombaton, az elnökválasztások
előtti kampánycsend napján Bukarest,
ahol hatalmas plakátokról és
utcákat átívelő
transzparensekről tekint le az “ütközet”
két szereplője, Traian Basescu és Mircea
Geoana.
Nehéz felmérni, hogy a lakosság
mennyire izgatott a vasárnapi második
forduló előtt, a nagyvárosban
másként látják a dolgokat, mint
vidéken. Ez például abban is
megnyilvánul, hogy a falvakban hagyományosan
nagyobb a részvételi arány, mint a
kőrengetegben.
Tény, hogy a média az
elmúlt hetekben mindent megtett a kedélyek
felkavarásért. Ezért is szokatlan,
hogy szombaton a hírtelevíziók
stúdióiban nem ordítoztak
egymással a beszélgető műsorok
pártos résztvevői, mint ahogyan azt
egészen péntek éjfélig
tették. Az, aki a képernyők előtt
töltötte estéit, és netán
éppen ezek a műsorok szögezték oda
a székéhez, az a “hazudik” szót
hallotta a leggyakrabban.
A biztos szavazók
valóban biztosak a dolgukban, érdekeik vagy
pártszimpátiájuk már előre
meghatározza voksukat. A bizonytalanok azonban
nehezen dönthetik majd el, hogy a sok-sok
állítás közül melyik az igaz
és melyik a hamis. Nagyvárosi ember
szájából egyre gyakrabban hallani azt
a véleményt, miszerint mindegyik fél
“megéri a pénzét”, az egyik mindig
csak a másik korrupciójáról
és érdekcsoportjáról
beszél, a magáéról hallgat.
Nem tudni, hogy a több mint 18
millió szavazásra jogosult
állampolgár közül hányan
járulnak majd az urnák elé. A
két héttel ezelőtti első
fordulóban, amikor még tucatnyi jelölt
versengett, a választók 53,52
százaléka érezte
szükségét annak, hogy
állást foglaljon. Az elmúlt
évek tapasztalata azonban azt mutatja, hogy a
második fordulóra az emberek egy része
kifárad, és hajlamos otthon maradni.
Tartalmi
kérdésekről nem tudott
mélyrehatóan tájékozódni
az elmúlt hetekben az egyszerű halandó,
hiszen a gazdasági
válságkezelés
módszertanához nem mindenki ért.
Még abból sem lehet
mérvadó következtetéseket
levonni, hogy a csütörtök esti nagy
televíziós vita után milyen
benyomás maradhatott az
állampolgárban. Hogyan gondolkodik a
moldovai falu hentese, a lovas szekéren
bandukoló fuvaros, Ioana néni a piacon,
Radu, a taxisofőr vagy az amerikai
leányvállalatnál
alkalmazásban álló román
szoftveres? Egy televíziós riportban
valahol, egy eldugott településen
kérdezgettek az embereket: tudják-e kik
indulnak a választáson? “Valami Mircea” -
válaszolt az egyik. “Meg Balcescu” – mondta egy
másik, de szomszédja kijavította:
“Te, az Basescu!”.
A román
állampolgárok számára vagy
túl sok vagy túl kevés
információ áll
rendelkezésre ahhoz, hogy a hangzavaros
médiavilágban tisztán
lásson és tisztán halljon.
Amúgy az emberek már kezdik megszokni,
hogy évek óta kampány van
Romániában. Az utóbbi két
évben túlságosan is sokszor
szólították őket az
urnákhoz: kétszer európai
parlamenti, egyszer helyhatósági, egy
másik alkalommal pedig országos
parlamenti képviselőket kellett
választaniuk, s két
népszavazáson is kikérték a
véleményüket.
