Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT)
Elnöksége sajnálattal
állapítja meg, hogy felhívása
az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF)
összehívására és
közös álláspont
kialakítására a romániai
elnökválasztás
kérdésében eredménytelen
maradt.
A Romániai Magyar Demokrata
Szövetség (RMDSZ) vezetői
végig a párt belügyének
tekintették az
államelnök-választással
kapcsolatos összes döntést, és
elzárkóztak a
konzultációktól mind a
jelöltállítás során,
mind a második fordulóban
kialakítandó álláspont
esetében. Magatartásuk azt, a többek
által megfogalmazott vádat igazolja, hogy
az EP-választások alkalmával
kialakított Magyar Összefogás
csak konjunkturális megoldást jelentett
számukra és nem egy hosszú
távú stratégiai
együttműködés kezdetét az
erdélyi magyarság fontosabb
célkitűzéseinek
elérése érdekében. Ez
azért is sajnálatos, mert az RMDSZ
még mindig a parlamenti képviselet
monopóliumával rendelkezik, és a
pártérdeket a nemzeti érdek
elé helyező gyakorlata a jövőben
sem összefogni, hanem inkább megosztani
fogja az erdélyi magyarságot.
Határozott álláspontunk, hogy
sokszínű erdélyi magyar
társadalmunkban, ahol a politikai pluralizmus
intézményesen létezik, a fontosabb
politikai szereplők számára nem csak
lehetőség, hanem
szükségszerűség és a
választókkal szembeni erkölcsi
kötelesség a közösség
jövőjét érintő
kérdésekben egyeztetni és
megegyezésre törekedni. Szomorúan
állapítjuk meg, hogy jelenleg a politikai
szekértáborok vezetőinek
kibékíthetetlennek tűnő
szembenállása felülhaladja ezt az
imperatívuszt, kiszolgáltatva
közösségünk tagjait a
többségi pártok önző
érdekeinek.
A közvéleménykutatások adatai
visszaigazolják a magyar politikai elit
egyeztetési képtelenségét:
az elnökválasztás
kérdésében az erdélyi
magyarság megosztott. Egységes
ajánlat hiányában ez
természetes.
Az egyik tábor – az RMDSZ-vezérkar
hivatalos álláspontját
magáévá téve – hinni
akar a posztkommunizmus stigmáját
magán viselő szociáldemokrata
jelölt megtérésében és
abban az újfajta politizálást
előrevetítő ígéretben,
amelynek marketing-arca a sikeres szebeni,
ráadásul német
származású polgármester.
Meggondolandó, hogy a közösségi
autonómiák
kérdésében az elmúlt
évtizedben szemérmesen hallgató
Klaus Johannis vezette kormány jelent-e
megoldást az erdélyi magyarság
számára, vagy a Mircea
Geoană körüli,
magyarbarátsággal alig, de
korrupcióval annál inkább
vádolható érdekcsoportok
kerekednek felül.
A másik tábor – belső
meggyőződés által
vezérelve vagy a Magyar Polgári
Párt (MPP) elnökének
megnyilvánulásai nyomán
– Traian Băsescu jelenlegi elnök
újraválasztásában
látja a kisebbik rosszat, és a
romániai kommunizmus bűneit hivatalosan
elítélő gesztusáért
hajlamos ideiglenesen zárójelbe tenni a
Székelyföld területi
autonómiáját
elutasító vagy a parlamenti
demokráciát autokratikus elnöki
rendszerrel felülíró elnöki
praktikákat. Ezen álláspont
mellett szól továbbá az az
európai demokráciákban
meghonosodott gyakorlat, miszerint közös
ideológiai családhoz tartozó
pártok egymás jelöltjeit
támogatják az országos
választásokon.
Az EMNT Elnöksége számára
rokonszenves, és mind elvi, mind erkölcsi
megfontolásokból
tiszteletreméltónak tartja azt a
két előbbi
állásponttól eltérő
értelmiségi kezdeményezést,
amely a Székely Nemzeti Tanács
(SZNT) javaslatának nyomvonalán haladva
jelképesen az autonómiára
való szavazásra szólítja
fel a magyar választópolgárokat.
Ha ezt a kezdeményezést az EMEF
keretében konszenzus övezte volna és
az összes erdélyi magyar
közéleti szereplő felvállalta
volna, valóban kirajzolhattuk volna a
Székelyföld és
Erdély egyéb, magyarok
által jelentős számban lakott
régióinak
autonómia-igényét jelentő
térképét. Kár, hogy ilyen
konszenzusra közéleti vezetőink
jelenleg képtelenek.
Mindezek ismeretében az EMNT
Elnökségének egyetlen
megoldása marad: a választásokon
való részvételre, az érvek
és ellenérvek mérlegelése
után pedig lelkiismeret szerinti
szavazásra bíztatja erdélyi
magyar közösségünk
szavazásra jogosult tagjait.
Az EMNT elnöksége nevében
Tőkés
László
Toró T. Tibor
elnök,
EP-képviselő
ügyvezető elnök
