„Szívemben szeretettel, de nem örömmel jöttem most. Családon belül is szomorú, ha nincsen egyetértés, de ennél is szomorúbb, ha egy gyülekezeten belül üti fel a fejét a békétlenség” – érzékeltette a benne dúló vegyes érzelmeket Sipos Miklós, a Szatmári Református Egyházmegye esperese, az ombodi közgyűlésen. Elmondta, hogy a presbitérium egy kisebb csoportja felkereste őt még januárban, amely után egy gyűlésen jegyzőkönyvet is vettek fel az egyházkerületben felmerült problémákról. Ám azt már nem tudhattuk meg, hogy melyek ezek a gondok, mert a sajtó képviselői számára nem volt nyilvános a közgyűlés, amelyre előzőleg az egyház egyik igen felháborodott és izgatott, nevét elhallgató tagja hívta meg az újságot. Az események hátterét ugyan csak sejteni lehet, de a közgyűlést megelőző prédikáció vélhetőleg nem véletlenszerűen emelte ki éppen azt a zsoltárt, amelyben a jogtalanul javakat halmozó, tisztátalan lelkű emberek és a tisztességben, de szegénységben élők kerülnek egymással szembe. Aszáf zsoltárának sorai mintha csak ma íródtak volna: „… irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszak jó szerencséjét. Mert halálukig nincsenek kínjaik, és erejük állandó. A halandók nyomorúságában nincs részük, nem érik őket csapások, mint más embereket.” Sokan panaszkodnak most is, a kegyetlen kenyérharcban elveszni látják az igazságot, de a zsoltár és Aszáf szavai megtanítanak mindenkit arra, hogy másképp lássák a helyzetet. Hiszen nem a földi javak, hanem Isten gyermekeként átélt gazdaság az, ami igazán fontos. Rámutatnak a sorok arra, hogy Isten közelségében, s az általa „megjavított” szívünkkel már képesek lehetünk arra, hogy korábbi viselkedésünkkel ellentétben ne irigykedjünk azokra, akik csalfasággal szerezték a javaikat, hanem szánjuk őket, mert az ige rámutat arra, hogy mi vár rájuk. A zsoltár örök igazságra mutat rá azzal, hogy a támadások és a szenvedések ellenére a szegénynek mondottak a leggazdagabbak, hiszen ők az Úrban találták meg a maguk gazdagságát, a kincset, amelyet a földi létben sohasem vehetnek el tőlük. Kovács Sándor, egri lelkipásztor igehirdetését azzal fejezte be, hogy a jelenlévőket emlékeztette arra, hogy Jézus szenvedvén sem fenyegetőzött, bosszút sem esküdött, ezért a mi utunk is csak az lehet, hogy Isten közelében megvilágosuljunk, és képesek legyünk testvéri kezet nyújtani annak is, aki vétett valamilyen formában ellenünk. „Ott, ahol Isten közelsége van, nincsen helye csak a szeretetnek és a békességnek” – zárta bölcs szavakkal igehirdetését Kovács Sándor.
-AZ ELDURVULT HANGNEM MIATT A HOZZÁSZÓLÁSOKAT FELFÜGGESZTETTÜK-
