Csirák Csaba sokat tanulmányozta a szatmári zsidók történetét, kultúráját. Kutatásait a „Szatmári Zsidó emlékek” című kötetben foglalta össze. Szatmárnémetiben 1941-ben 12 960 zsidó élt, a város lakosságának egynegyedét alkották. Kevés olyan utcája volt a városnak, ahol ne laktak volna zsidók. A zsinagógák mellett, 25 zsidó imaház működött. Csirák Csaba elmondása szerint a zsidó közösségek döntő fontosságot játszottak a város gazdasági és kulturális életében. A szatmári ipart nagy részben zsidók irányították: Freund-textilipar, Szabó és Reiter, az Unió gépgyár, Princz testvérek gépipar és edénygyár, Markovits testvérek-szeszipar, Willinger-téglagyár, Reiter-csokoládégyár, Frenkel-cukorkagyár. Számos értelmiségi került ki közülük, orvosok, ügyvédek, mérnökök, banktisztviselők. A régi központban az üzletek 60-70 százaléka zsidó tulajdonban volt, innen származik a zsidó-korzó elnevezés. Mindamellett minden társadalmi rétegben jelen voltak.
1944 tavaszán deportálták a város közel 13 000-es zsidó lakosságát, köztük számos olyan kimagasló személyiségeket, akik sokat tettek a magyar kultúra emeléséért. A népszerű fiatal színészt, és újságírót Baradlay Lászlót annak ellenére elhurcolták, hogy áttért a keresztény hitre. A két világháború közötti Szatmáron pezsgett a színházi élet. A vidéki Magyarország első forgószínpadát Szabadkay József színházigazgatónak köszönhetjük, mégis elhurcolták 70 évesen, de nem jutott el Auschwitzig, útközben megfulladt egy marhavagonban. A szatmári zsidóság sok más jeles személyiséget is adott, mint Chorin Ferenc és Kelemen Samu szatmári képviselők, Jászi Oszkár politológus, Csehi Gyula, Markovits Rodion és Szép Ernő írók, Dénes Sándor újságíró, Erdős I.Pál festő, Harag György rendező. Adler Kaba zsidó festőművész alkotása az festmény, amely Dr. Scheffler János szatmári püspököt ábrázolja. Őt is Auschwitzba deportálták, de megmenekült a haláltáborból. Az ottani emlékei alapján készült grafikái megrázó módon jelenítik meg az átélt borzalmakat. A grafikákból album jelent meg „Auschwitz 1944-1945” címmel. A háború után, az 1947-es népszámlálás szerint, Szatmár megyében már csak 10597 zsidó élt. A többi 14440 a nácizmus áldozata lett.
A szatmári zsidók valamikori jelenlétét fellelhetjük a Várdomb utcai zsinagóga falaiban, a Főtéri Zsidó-korzó egykori üzleteiben, a házakban, melyekben valamikor a Princz, Borgida, Schönberger, Spitz családok laktak, a két zsidó temető sírköveiben, vagy a Holokauszt Mauzóleumában.
Pándi Annamária
