A 70-es évek elején megjelent és azóta több generációváltást megélő lemezeket idén végleg nyugdíjazzák a gyártók, pontosabban a Sony, amely utolsóként veszi le a palettáról a hajlékonylemezeket: E héten ugyanis bejelentették, hogy gyakorlatilag beszüntetik a 3,5 colosok gyártását.
Az 1983-ban piacra dobott, 1,44MB kapacitású lemezek hihetetlen mód még mindig jó szolgálatot tesznek. Bizonyíték erre a BBC felhívása. A híportál szerkesztői megkérték olvasóikat írják meg, használnak-e még ilyen lemezeket és ha igen, milyen céllal. A beérkezett mintegy 1000 e-mailben a legkülönfélébb felhasználási módokról írtak a BBC olvasói, de legtöbben még mindig arról írtak, hogy rendeltetésszerűen használják a lemezeket.
Egy londoni vállalkozó például arról ír, hogy évi százezer lemezt vásárol és ajándéktárgyakat készít belőlük. Egy pub tulaja poháralátétet készít belőlük, Peruban pedig csak flopi-lemezre lehet lementeni az adóbevallást az ehhez készült szoftverrel. A beszámolók szerint rendeltetés szerint olyan helyeken használják, ahol az – egyébként még mindig méregdrága – ipari berendezések ezzel kompatiblisek, vagy épp MS-DOS-t használnak. Több köztisztviselő írt a világ minden tájáról, elmondásuk szerint a hivatalokban is gyakori vendég a jó öreg hajlékonylemez.
Az 1,44 megás lemezeket követő újabb generációk kudarcra ítéltettek, az optikai meghajtókkal sem árban, sem méretben nem tudták felvenni a versenyt, elterjedésük legfőbb akadálya azonban leginkább az volt, hogy az új meghajtók nem voltak kompatibilisek a hagyományos lemezekkel, ezzel pedig halva születtek az újabb szabványok. A legígéretesebb próbálkozás az 1994-ben született Zip Drive volt, mely 100, 250 később 750 megás lemezeket is tudott olvasni, az olcsó CD lemezek mellett viszont már senkinek sem kellett.
