Postaláda

Pedagógiai pályafutásomból 30 évet szülőfalum iskolájában, Nagykágyán töltöttem el. Lévén falusi ember, falusi tanító, természetben éltem és nagyon szerettem a természetet. Tanulóimról ugyanezt mondhatom el, s így nem volt nehéz rábeszélnem őket egy-egy kiránduláson való részvételre. Szerencsére a szülőket sem kellett nagyon győzködnöm.

Eltérően a magánházaktól, melyeket a tulajdonosaik saját belátásuk szerint kezelnek és adminisztrálnak, a tömbházak esetében ez csak a tulajdonostársakszervezett együttműködésével lehetséges.

A keddi Bihari Naplóban olvastam, hogy azt kérdezték: „Nőtt-e a nyugdíjasok életszínvonala a nyugdíjemelések hatására?” Igen, azoknak, akik nem 1995 és 2001 között mentek nyugdíjba.

Nap mint nap az Olaszi temető mellett megyek el. A temető helyén maradt területre nézve eszembe jutnak az emlékek.

Molnár Dezső vagyok, 38 éves, Borson élek a feleségemmel és két fiammal. Az elmúlt 15 évünk gazdálkodással telt. Nem könnyű munka, de számomra ez a legszebb.

Meg kell vallanom, rég nem olvastam országunk sajtóiban olyan bátor, őszinte írást, mint a Genoveva Maria Simé (a nagyváradi Polgármesteri Hivatal magyar nyelvű lapjának 2008. február 12-i száma).

Nemrég meghívták Pap György hegyközpályi polgármestert a Partium rádióba egy riportra. S mivel nekem van egy személyes problémám a polgármester úrral, ezért meg akartam hallgatni, miről is folyik a párbeszéd.

Megint öregebbek lettünk egy évvel, és sokan abban reménykedünk, hogy a 2008. év több jót hoz számunkra. Talán nem lesz annyi természeti katasztrófa, háború, gyűlölködés, csalás, öngyilkosság, mint az elmúlt évben.

Nem szeretnék senkit sem bántani, vádolni vagy nemzetiségi érzeteibe beletiporni, ami miatt mégis írok, annak oka a minap történt, kissé felháborító esemény: egy ismert magyar nyelvű napilap szerkesztőségében jártam, én, egy magyar édesanya, hogy igénybe vegyem az általuk felajánlott és hirdetett szolgáltatást, azaz egy kép publikálását.

A választások közeledtével egyre több ígéret hangzik el a városi vezetők részéről bízván az újraválasztásukban. Több zöld területet, infrastruktúrabővítést, parkolók létesítését, jobb utakat ígérnek.

Minden választási kampány egy kihívás érdekvédelmi szervezetünknek. A választási eredmény a kampány idején befektetett munkától függ.

Legutóbbi, e rovatban megjelent írásom – amelyben Wass Albertet hasonlítottam össze Eminescuval, elítélve azt, hogy míg az előbbi ellen hangulatkeltést folytatnak egyes tanárok, addig az utóbbit ugyanazok a tanárok „ünnepeltetik” – nem várt indulatokat korbácsolt fel.

Gyermekem az Arte şi Meserii szakon végzett XI. osztályt az Agroban. Szeretett volna továbbtanulni estiben, mivel az iskolai év után sikerült munkahelyet találnia. Ez nem sikerült, mivel azt mondták, mégpedig Nádas igazgatóúr, hogy ő már XI. osztályba nem mehet, XII. pedig nem indul.

Mottó: „Uram, egy népért könyörgök,/ Érezze, mindig szeretted./ Gyógyítsd meg a vakságát,/ S ragyogjon felé kereszted” (Szénási Sándor: Magyar imádság) A Sebes-Körös menti régióhoz, Fugyivásárhelytől egészen Révig 18 község tartozik. E térségben a magyarság részaránya a legtöbb településen már rég 20% alá süllyedt.

Napjainkban mind gyakrabban vitáznak arról, hogy együtt oktassuk-neveljük gyerekeinket a cigány gyerekekkel, vagy külön? A kérdés nem azért vetődik fel, mert ők más nemzetiségűek, hanem azért, mert általában hátrányos helyzetűek, tanulmányi szintjük nem azonos a többi gyerekével.

Ismét eltávozott közülünk egy régi jó barát. Nem volt pedagógus, de szoros kapcsolata volt a diószegi iskolával és a hajdani pedagógusgárdával. Bálint, Isten veled!

Kiss Julianna azért keresett meg bennünket, mert sorozatos telefonlopásokról szerzett tudomást a nagyváradi No Problem diszkóban.

A médiából tudjuk: törvény van készülőben arról, miszerint azokat a romániai magyar állampolgárokat, akik nem tudnak, és két év alatt nem tanulnak meg románul, meg kell fosztani állampolgárságuktól. Hogy értsem én ezt az eszement törvényjavaslatot? Mert ha komolyan veszem azt, hogy minden romániai magyar állampolgárra vonatkozik, akkor vonatkozik arra a gyermekre is, aki most tanul beszélni.

A halandóknak bizony a józan kételkedésnél nincsen hasznosabb” (Euripidész, Kr.e. 5. sz.) Mielőtt összeszedem defenzív arzenálomat, és óvóhelyemről kimerészkedve a személyemet ért sérelmekre visszatüzelek, biztosítom barátaimat és ismerőseimet, hogy – a rágalom ellenére – nem „bomlott meg az elmém”, csak egy kicsit kitágítottam, hogy az ott feszültséget okozó „gonosz szellemet” kieresszem.

A szakemberek előrejelzései szerint az idén 10–15 százalékkal drágulhat a cement, a valutaárfolyam-ingadozásoknak, a munkaerőhiánynak, a nyersanyagokkal járó költségek növekedésének, valamint az adók és illetékek emelkedésének betudhatóan, olvasom a BN febr. 6-i számában.

Paradoxon állítást fogalmaz meg a cím, annál is inkább, mert sok olyan értelmiségit adott a történelem a kultúrának, akiknek nem sikerült diplomát szerezni.

Így nevezném meg e pár sor címét, de lehet, hogy egyeseknek ez a demokrácia? Tisztelt szerkesztőség, sokáig gondolkodtam míg elhatároztam magam e pár sor megírására. Nemegészen újdonsült szatmári lakos lévén, Nagyváradról átköltözve, márhogy úgy hozta a sors, nem részletezem.

Nem hinném, hogy ez túlzott elvárás lenne a különböző hivatalok dolgozóitól, akiket ezért fizetnek. Szép hazánkban azonban nagyon sok illetékes egészen másképp gondolja.

Nap, mint nap olvasom az újságban, hogy melyik község mennyi pénzt kapott és ebből legtöbb helyen az utak javítása a fő cél. Szeretném megtudni, hogy Majtény község mennyit költ ebből a pénzből erre a célra, hogy Nagymajtény végre a sárkorszakból a kőkorszakba lépjen.

A szervátültetésről, közelebbről a veseátültetésről olvashattunk érdekes adatokat az újságban január 30–án, ezeket szeretném most néhány szóval kiegészíteni.

Ajánlom mindenkinek figyelmébe elolvasásra a www.wikipedia.hu címen megtalálható virtuális lexikon ide vonatkozó meghatározását. Ha valakinek nem áll módjában a világháló útvesztőiben barangolni, ne ijedjen meg e rövid írás címének láttán.

Ne hagyjuk magunkat átverni, becsapni, megkárosítani, hangzik el hetente azok számára, akik nézik az M1 A TV ügyvédje című adását. Sajnos napjainkban szinte általános jelenséggé vált az embertárs iránti nemtörődömségen túl ennek becsapása és így egyben megkárosítása is.

A konyhában tevékenykedve figyelmes lettem a szemben lévő tömbház előtti szemeteskukák körül tevékenykedő két férfira.

Mint azt sokan hallották, látták, a Vasaskőfalva (Pietroasa) – Pádis útvonal felújításának előkészületei megkezdődtek. Ez valóban jó hír, gondolná az egyszerű ember, a turista, aki eddig is feljutott valamilyen úton-módon, hiszen ez azt jelentené, hogy a jövőben könnyebben el lehet érni a Bihar-hegység és egyben az ország egyik legszebb karsztfennsíkját, mely igazgyöngyként tündököl az ország turisztikai ékkövei között.

A városi lakosság jelentős része tömbházakban él, és érdekelt a tulajdonostársulásokról szóló 2007/230. számú törvény ismeretében. A jogszabály szerint társulást a tulajdonosok többsége létesíthet, utólagos csatlakozás lehetőségével.

Csak gondolattöredékekben szólok, mert rengeteg mondanivalóm lenne…Nagyváradnak, még a legrakoncátlanabb statisztika szerint is van 60.000 magyar ajkú lakosa. Ebből potenciális színházlátogató 20.000 lehetne, de csak 4.000 van, amelyből 1.000 csak ritkán és csak zenés előadásokra jár, stúdió előadásokra 1.500 ha jut.

Vége az ünnepsorozatnak, üresen tátongnak az üzletek. Álmos elárusítók bódultan ábrándoznak, s a kirakatokon belül műszempillákkal feldíszített szemekkel követik a szélben futkározó szemetet.

Sok negatív jelzővel illették már ezt a kormányt. Hogy kisebbségben van, s hogy antidemokratikusan irányítja az országot. „Kaldabos” kormány, mert a volt mezőgazdasági miniszter Traian Remes palástolatlanul szerette a partiumi pálinkát, százliteres nagyságrendben, és a jó fűszeres erdélyi hurkát.

...Karácsonyra és szilveszterre, mert minden fent nevezett ünnepnek meg volt a maga nemében a szép és kellemes hangulata, úgy a családi fészkekben, mint a különböző szórakozó helyeken eltöltött szilveszter estélyén.

Dr. Földes Béla, az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának XVIII. kongresszusát szervező bizottság elnöke

Elgondolkoztam egy általam nagyra becsült újságíró ismerősöm intelmén: az írás varázslat. Magam számára úgy fordítottam le: az írás hatalom. Éppen ezért félelemmel és alázattal ragadok tollat, hogy papírra vessem mindazt, ami az utóbbi időben sokat foglalkoztatott.

Vig Szabolcs, Székelyhíd (Válasz Gardó Ferenc, a székelyhídi közbirtokosság elnöke által írt levélre). Reagálásként a következőket szeretném leszögezni: