(Válasz a BN-ben február 26-án
megjelent levélre) Tisztelt K. I.. Nem értek
egyet az ön irónikus cikkével, csak
úgy sugárzik önből a kutyák
iránti ellenszenv.
A gyászjelentést elolvasván
én is megkönnyeztem, miközben arra
gondoltam, hogy lám, vannak még ilyen
mélyérzésű emberek, akik a
kutyát családtagként szeretik
és gyászolják. Ez nem
bálványimádás, ezt
úgy hívják, hogy feltétel
nélküli szeretet, ugyanis az
állatok, jelen esetben a kutya érző
lény, nem tárgy, nem házikedvenc.
Ő az ember barátja, hűséges
társa és családtag. Úgy
gondolom, hogy egy kultúrember védelmezi
és szereti az állatokat. Azt, hogy a
családtagok számunkra szokatlan
módon fejezték ki fájdalmukat
szeretett kutyájuk elhunytáért, ez
dícséretes, és igen
megható. Bizonyára sokan vannak
még másképp gondolkodó
kultúremberek.
B.I., egy állatbarát
