A Soarelui negyedben lakom és úgy
éreztem, készítenem kell
néhány fényképet a T2-es
tömbház közelében. Azt hiszem, a
képek magukért beszélnek, de
azért van egy kis hozzáfűznivalóm
is.
Az udvar, az út tele van hatalmas
kátyúkkal, a kuka körül
szétdobált szemét, szétfolyt
festékanyagok, a valamikori
kazánházból pedig már az
ablakokat is elhordták. A garázsok
mögött nemcsak szemétdomb, hanem
közvécé is van, ugyanis a kutyák,
a kóbor macskák, egyes emberek s
„egyéb állatfajták”, akik
éppen arra járnak, betérnek oda, majd
ott végzik el kis- és nagydolgaikat. A
közvetlen környezetünk tehát olyan,
akár egy fertőző gócfészek.
Lehet hogy ez az itt lakókról is
elárul ezt-azt? Természetesen, akinek nem
inge, az ne vegye magára! Nem is emlékszem,
mikor járt utoljára errefelé a
Florisal takarítani, pedig ezért
fizetünk nekik, na meg az adót is
lelkiismeretesen be szoktuk fizetni, nemde? El lehet
képzelni, hogy mekkora boldogság lesz a
nyár! A meleg ki fog szárítani minden
mocskot, ürüléket, a szél pedig
majd szépen elteríti az egészet,
és mindannyian ugyanazt a levegőt
szívjuk be. Még önmagunkat sem
tiszteljük, így ki gondoskodhatna a
környezetünkről? Szürke, szennyezett,
torz, sivár, lepusztult környezetben
élünk, amely nem is sejtjük, hogyan
befolyásolja környezetünket és
egészségünket. Ez tarthatatlan!
Tegyünk valamit, ésszerűen!
Tisztelettel,
Kósa Ildikó
