Szent István egyik ábrázolása
Így aztán nincs semmi meglepő abban, hogy halála után alig 45 évvel, 1083. augusztus 20-án Szent László király a szentek közé emelte István királyt, eszményképet adva a magyarságnak. Akkor is, ezeréves történelmünk során többször is volt és most még inkább szükség van erre az eszményképre. Szent István törvényei, intelmei üzenettel bírnak minden kor magyarjai számára.
Természetesen mindenkinek szíve joga azt meghallani ezekből az üzenetekből, ami számára elfogadható, amit hallani akar.
A király döntött
Számomra az üzenet egyértelmű, világos. Az első magyar király felmérte a lehetőségeket, a kockázatokat. Istenbe és népe jobb jövőjébe vetett hittel felvértezve döntött. Kijelölte a nyugati irányt, s percre sem engedve el a gyeplőt, erélyt, következetességet tanúsítva, erős kézzel államot alapított. Magyarországon augusztus 20-án a magyar államiságot, az alkotmányt ünneplik. Számunkra, az anyaország határain túl élő magyarok számára, az ezzel szoros, eltéphetetlen kapcsolatban álló magyar nemzethez való tartozás jelent szívdobogtató és torokszorító ünnepet. Ezeréves történelmünk során volt részünk jóban, rosszban, talán az utóbbiból túl bőven is. Változtak alkotmányok, államhatárok, de a nemzet kiállta az idők próbáját. Kaliforniától Ausztráliáig ha felcsendül megszületése óta változatlan nemzeti imánk, „Isten, áldd meg a magyart”, nincs olyan magyar szív, mely ne dobogna hevesebben. Igazolvánnyal vagy anélkül, magyar, kettős vagy uniós állampolgársággal vagy anélkül, mi ahhoz a nemzethez tartozunk, amelynek csak egy örök érvényű jelzője van: magyar. Kívánom, hogy Szent István ünnepe azt az egyetértést és összefogást ébressze a lelkekben, amely szavatolja a nemzet felemelkedését.
