Balogh Etelka vagyok, gyakorló édesanya,
akinek a mindennapokban sok problémát okoznak
a járhatatlan járdák. Egyik
gödör a másikat éri, én
pedig sem a kisebb, sem a nagyobb, már-már
terepjáró jellegű kerékkel
ellátott gyermekkocsit sem vagyok képes
végigtolni a járdán.
És még nem is beszéltem azokról
a pofátlan autósokról, akik
állandóan úgy parkolnak a
járdára, hogy kerülgetnem kell
őket. Ha nagyon göröngyös a
járda, akkor fogom a kocsit, amely a gyermekkel
együtt nem éppen pillekönnyű,
és letolom az úttestre, ott kidudálnak
a veszett tempóban közlekedő
autósok. Ha úgy találom, hogy
már megfelelő a terep a kocsinak, akor
visszaemelem a járdára, és ezt
megteszem sokszor mire a Solidarităţii
lakónegyedből felérek a régi
városközpontba, ahol el tudom intézni
ügyes-bajos dolgaimat. Visszafelé ugyanezzel a
hercehurcával kerülök szembe. Nekem
még csak egy gyermekem van, de nem is merek azokra
az édesanyákra gondolni, akik úgy
tolják a gyermekkocsit, hogy közben
vigyázniuk kell éppen csak járni
tudó gyermekükre, aki a kezüket fogja.
Mikor fognak már ránk is gondolni egy kicsit,
és javíttatják meg a
járdákat is?
