Tisztelem és becsülöm azt, ha valaki akar
tenni valamit, mondjuk valami jót. Három
éve nyultak hozzá az utcánkban
lévő fákhoz, megcsonkítva azokat.
Akkor az agyvérzés határán
voltam dühömben. Három év,
és a fa magához tért,
regenerálódott. Mivel az utóbbi
év nyarai szinte elviselhetetlenek voltak,
egyedüli pozitívum az volt, hogy a fa takarta a
fél tömbház utcai oldalát, s
ezzel megvédett bennünket a
délutáni gyilkos melegtől. Erre most
megint jöttek és megnyírtak mindent.
Hát mit mondjak, tájkép, csata
után. Tisztában vagyok azzal, hogy a
fákat nyesni kell, de nem mindegy hogyan. A
híres és szeretetre méltó
Bálint gazda valamikor beszélt a
vadhajtásokról. Igen, azokat kell
először levágni, majd jöhet a
ritkítas, de nem a csonkítas,
kivégzés. Megint várni fogunk,
két-három évet, ha még
élünk, hogy legyen takarás és
árnyék, aztán megint
kezdődjön minden előlről. Senkit nem
akarok megsérteni, de azért egy kicsit nem
ártana odafigyelni, hogy mit és hogyan
teszünk. Tisztelettel, D. István
