Szatmár megye — B. Margit, a SZFÚ
olvasója a Szatmár megyébe is
begyűrűző gazdasági
válsággal kapcsolatban osztotta meg
gondolatait az olvasókkal.
A hozzánk is begyűrűző
gazdasági válsággal kapcsolatban
vetettem papírra ezt a néhány
sort. Az, amit eddig csak halottam vagy olvastam,
mára a közvetlen környezetemben is
tapasztalható lett. Az
elbocsátásokat értem ezalatt,
és az érintettek
bizonytalanságtól való
félelmét. Én már megettem a
kenyerem javát, ami azt jelenti, hogy
betöltöttem az ötvenedik
életévemet, és elgondolkodtam
azon, hogy abban az esetben, ha csődöt jelent
a cég ahol jelenleg dolgozom, akkor mihez
kezdenék majd? Mert kapom néhány
hónapig azt a munkanélküli
segélyt, de mi lesz velem azután? Sok
embertől halottam eddig, hogy aki keres
magának munkát, az talál is,
úgyhogy én nem szégyenlem a
munkát, tehát ezután is meg tudok
majd élni. Például:
elvállalhatom lépcsőházak
takarítását; hirdetésben
olvasom, hogy kerti munkára várnak
jelentkezők; de a közvetlen
környezetemben is vannak olyanok, akik fizetnek
néhány órái
háztartási munkáért. Mert
ugye mindenki tapasztalhatja, hogy egyre kevesebb az
olyan ember, aki becsületesen akar dolgozni,
úgyhogy röviden és velősen:
én nem félek a nyakunkon lévő
válságtól.
Tisztelettel:
B. Margit
