Aligha van kínosabb dolog, mint az, amikor az ember saját szülőhelyének (akár egyes) lakóiról is elmarasztalóan kell szóljon, de a tisztesség azt kívánja, hogy ezt megtegye. Nem csak azzal kötődöm Avasújvároshoz, hogy a közigazgatásilag hozzá tartozó Kőszegremetén nőttem fel, de azzal is, hogy iskoláim egy részét ott végeztem. Ma is nagy szeretettel gondolok az olyan kiváló tanítóimra, mint Kottra Gyula vagy Csaba Katalin. Nincs okom feltételezni, hogy a mai pedagógusok ne volnának méltó utódaik. Bár az élet úgy hozta, hogy elkerültem a szülőföldtől, emlékeimben a remeteiek mellett az újvárosaiaknak is megkülönböztetett helyük van.
Gyorsan tegyem hozzá: néhány napja nem mindegyik újvárosinak. Hazulról haza utaztam, vagyis Kőszegremetéről Sepsiszentgyörgyre. Újváros központjában együtt szálltam fel a nagybányai buszra hat derék helyi legénnyel. Kiderült, hogy Bányától ők is a bukaresti gyorssal folytatják útjukat, méghozzá a fővárosig, ahol egy nagyobb építkezésen dolgoznak. Jól elbeszélgettünk. Kedves, segítőkész és tisztelettudó emberek benyomását keltették. Legalábbis addig, ameddig Bányán elindult a gyors, és a csomagokból előkerült üvegekből jól fel nem „tankolták” magukat. Ettől kezdve csaknem hajnalig, amíg Sepsiszentgyörgyön le nem szálltam, kisebb megszakításokkal folyt a nagy daj–daj! Ez önmagában még nem lett volna annyira zavaró, hisz emberek vagyunk, néha túlcsordul bennünk a jókedv. Ám az én újvárosi barátaim annyira felpörögtek, hogy külön „szórakoztatásként” csak úgy ömlött belőlük a nyomdapapírt nem tűrő trágárság és szitkozódás, ami nemcsak a magyar, de a román utasokat is megbotránkoztatta. Román útitársam mellett fölötte szégyeltem magam, hogy ezt az „enyéim” csinálják. Nem mertünk szólni nekik, mert attól tartottunk, hogy mi húzzuk a rövidebbet. Mindebből nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, de annyit igen, hogy bajok vannak abban a közösségben, amelynek normálisnak látszó tagjai ennyire kivetkőznek önmagukból. A hat újvárosi férfi viselkedéséből jobban megértettem: miért van olyan (a legutóbbi választásoknál nagyon is megmutatkozó) zűrzavar szeretett községemben, miért nem képesek összefogni saját jól felfogott érdekeik érvényesítéséért, és miért engedik, tűrik, hogy mások uralkodjanak felettük. Nem akarok senkit megsérteni, de lehet, hogy megérdemlik?!
Sike Dezső,
a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó (és a Református) Gimnázium
matematikatanára
