Itt döbbentünk rá, hogy a természet szertetét nem papíron kell véghez vinni, hanem a valóságban. Nem nagy szavakra, hanem tettekre lenne szükségünk, különösen Szatmárnémetit véve alapul, ahol rengeteg kiaknázatlan lehetőség van a kerékpárutak megvalósítására. Utunk során felemelő érzés volt látni azt a sok különböző korosztályú kerékpározó ember (5-70 év), akik nagyon fegyelmezetten tekertek le szintén több tíz kilométert, betartva a szabályokat és egy kóbor kutya sem szaladt utánunk, mint itthon a Szamos folyó töltésén, ahol gyakran még juhürülékben is kell haladnunk több száz métert. Ezt pedig nem értjük, miért engedi meg a város vezetősége. Ami még külön említésre érdemes, az a gépkocsivezetők hozzáállása, elsőbbséget adva a kerékpárosoknak olyan helyeken, ahol nekik lett volna elsőbbségük. A kerékpárutak minősége kifogástalan, kiegészítve irányjelző táblákkal és útmutató térképekkel.
Mi is reménykedünk, hogy Szatmárnémetiben is, a polgármester urunk kemény hozzájárulásával 1-2 éven belül megvalósíthatunk egy ilyen, kifogástalan minőségű, több tíz kilométeren át tartó kerékpárutat, kiegészítvén a hidak lépcsői melletti feljáróval és a vasúti híd melletti sínpáron át veztő úttal, ezzel is megkönnyítve a kerépkpározást, így ösztökélve a fiatalokat a természet szeretetére és az egészséges életmódra. Igény nagy lenne rá, példa a 2009-es autómentes nap több száz résztvevővel.
Amint a helyi sajtóból értesültünk, már van némi reményünk, hogy óhajaink valóra válhatnak Szatmárnémetiben is, addig is kénytelenek vagyunk Magyarország területén kerékpározni, ahol kitűnő utak várják a kerékpározás szerelmeseit.
