A seb begyulladt, elgennyesedett, de én kitartóan kötöztem. Egy jó hét után hazajöttem Váradra, a háziorvoshoz elmentem, lássa már egy orvos is a sebet. Azonnal elküldött a járványkórházba.
És jött a meglepetés
Másnap péntek volt. Sok időhúzás után végre egy doktornő megnézte a kórházban. Semmit sem mondott, csak továbbküldött a sebészetre. Hiába faggattam, durván elutasított. A kellemetlen meglepetés ezután jött. A poliklinikán de. 11.30 órakor nem volt sebész, majd 14 órakor lesz (ha lesz). Nem volt, kivel szóba állni, de annyit megtudtam, hogy tegnap egy másik hölgy járt ott kutyaharapással, s akkor sem volt sebész. Ez engem nem vigasztalt, csak végül a kolléganőm, aki felhívta az ismerősét és azonnal intézkedett. Bár nem sebész orvos nézte meg, megnyugtatott, hogy nem halok bele, viszont csúnya heg marad a lábamon. Annyi baj legyen, gondoltam, van hosszú szoknya és nadrág. De hol vannak az orvosok?
F. Irén, Nagyvárad
