Már gyermekkorom óta nagyon szeretem a
bringázást. A feleségemmel együtt
szinte naponta 10–15 kilométert
biciklizünk, bár már 70 év
felettiek vagyunk.
Ezen bevezetőt csupán azért
írtam, mert amilyen szép és nagyon
helyes volt a Golescu hídon a
kerékpárosoknak fenntartott sáv, olyan
helytelennek tartom a Coposu sétányon
kijelölt biciklisávot. A gyalogosok is a
biciklisávon közlekednek, ezért
lehetetlen ott kerékpárral haladni.
Június 3–án három kamasz
biciklivel majdnem elgázolt egy gyermekkocsit
toló anyát, ha az egyik nem szól, hogy
„kerüljétek már ki ezt az
asszonyt, úgy látszik, hogy vak és nem
látja, hogy ez a mi sávunk….”.
Számtalan ehhez hasonló vitában van
részünk, valamint volt már olyan eset,
hogy a közösségi rendőrök
segítségét is kérték. A
dolgok annyira elfajultak, hogy már
fütyölnek, szidalmaznak, csengetnek,
káromkodnak.
Valamikor a Coposu sétány megnyitása
alkalmából azt írta az
újság, hogy ez a
kerékpárosoknak kijelölt sáv majd
összfügg az újfőtér
koncepciójával. Én úgy
gondolom, mivel ez a távlati terv még nagyon
nagyon messze van, és addig még az öreg
Szamos folyónkon nagyon sok víz fog lefolyni,
más megoldást nem látok, csupán
annyit, hogy szüntessük meg ott a
kerékpársávot. Remélem nem
haragszanak meg a biciklis
„kollégák”, hiszen a Szamos
töltésen egészen
Kakszentmártonig, vagy a magyar határhoz
egészen közel is el lehet biciklizni. És
ha jól értesültem majd eljön az az
idő is, amikor akár Csengerig is el lehet majd
kerékpárral jutni. De addig még
várni kell. És, hogy legyen a Coposu
sétány kellemes hely a
kikapcsolódásra — hisz olyan
szép minden —, azért menjünk, hogy
sétáljunk.
