Relatív régen, az első mobilt 3–4
évig is dédelgettük, nem váltunk
meg tőle, ha jól
körülnézünk a lakásban, egy
fiók alján még most is ott szunnyad.
Napjainkban évente cseréljük, nem
azért, mert működésképtelen,
dehogy, egy–két karcoláson
kívül más nem utal használt
állapotára.
Azonban már kellemetlen, kínos elővenni.
A reklám célt ért. Mocorog
bennünk valami, nem is vagyunk már
megelégedve vele, nem elég vékony, nem
elég kicsi, nem is olyan okos… Kell egy
másik, egy új típus, amint
megvásároljuk, a gépsoron már
le is jött a következő legújabb
modell. A gyártók mindig előttünk
fognak járni. Olvastam egy–két adatot,
megosztanám.
1. Egy készülék
működéséhez
30–féle fém szükséges,
aranyból 0,034 gramm, ezen mennyiség
kitermelésével 100 kg
melléktermék keletkezik. 2.
Európában éves szinten 120
millió mobilt dobnak piacra. (A Nokia 7
másodpercenként gyárt le egy
telefont.) 3. 1 millió telefon=70 tonna
veszélyes hulladék. Ezek
kőkemény tények, és egy
apróság említésre
érdemes lenne, Földünk csak egy van.
Európai uniós direktíva,
irányelv szól az elektronikai
hulladékok, tönkrement mobiltelefonok
kötelező
visszavásárlásáról,
kezeléséről. Ratifikáljuk?
Tisztelettel: Karikás Noémi
