A kaukázusi grúzok viszont úgy gondolhatták, hogy addig kell ütniük a vasat, míg meleg, illetve vas híján az önrendelkezésért küzdő kisebbségi oszétok fejét. Az orosz medve pedig – bár a körmeit erősen visszavágták – legalább kakas akar maradni a saját eurázsiai szemétdombján, így kapva kapott az alkalmon, és a grúzok nyaka köré cserdített a gyorsan mozgósítható páncélos egységeivel, hogy a többi kivált kis ország se felejtse el, ki az úr a háznál, s az sem árt, ha Bush is látja, hogy nem döglött a medve.
Nem nyughatnak
Hiába lett vége a hidegháborúnak, s hiába vált a világ egypólusúvá, amikor a volt Szovjetunió belerokkant a fegyverkezési versenybe, mert a Szovjetunió romjain főnixként újjászületett Oroszország Eurázsia keleti felén, és „erkölcsi kötelességének” tartja ráncba szedni elbitangolt csatlósait, ahányszor csak alkalmat adnak neki rá, s az erőfitogtatásra minden ürügy kapóra jön. Ezért aztán a Medvegyev–Putyin párosnak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy az olimpia idején béke kellene legyen a világ keleti felén is. Szegény békeszerető báró foroghat a sírjában, mint a búgócsiga. A grúzok meg a muszkák nagy halként be akarják kapni a kis halat, megindultak hát „békét teremteni”. S ha elindult a nagy kő, ki tudja, hol áll meg. Európa, vigyázz, mert kedved könnyen követheti gyász! Ti, őrzők, vigyázzatok a strázsán!
Galló Tibor, Nagyvárad
