Egy számomra igen felháborító
dolog történt tegnap. Édesapám a
nagypiacon volt délelőtt. Hazafelé
tartva a Kereskedelmi Bank előtt egy
jólöltözött fiatalember
leszólította, és Biró
Rozáliára hivatkozva – miszerint
nála voltak termékbemutatón –,
azt mondta, hogy Magyarországról jöttek,
és a bemutató után maradtak
különböző termékeik, melyeket
Biró Rozália is szeretne, ha
kisnyugdíjasok kapnának
ajándékba.
Felajánlották, hogy hazaviszik
édesapámat autóval, és
megmutatják, miből lehet választani.
Bár édesapám egy tanult,
megfontolt idős úr, ezúttal a naiv
emberek csapdájába esett, és hitt
a két, huszonéves
jólöltözött férfinak.
Hazahozták, és az egyik
felkísérte a lakásba, és
hozott egy takarítógépet,
és valami karórákat. Még
szerencse, hogy édesanyám is otthon volt.
Akkor aztán kiderült, hogy nem is ingyen
adják a gépet, hanem fizetni kell
érte, 330 lej lett volna.
Édesanyám erőszakkal vette ki a
pénzt a férfi kezéből,
mondván, hogy ők kisnyugdíjasok,
nincs pénzük ilyesmire. Kár, hogy
nem voltam ott velük, utólag szereztem
tudomást az esetről. Végül 100
lej ellenében két karórát
otthagytak náluk. Mondtam a szüleimnek,
hogy naivak voltak, ezen már nem lehet
változtatni. Csak azért mondtam el ezt az
esetet, mert sok szegény ember él kicsi
pénzből, és sokan
kihasználják a naivitásukat.
B. A., Nagyvárad
