Annyira függővé váltam, hogy ha egy új rádió bekerült a lakásba, az volt az első kérdés: „Fogja a Petőfit?” Amikor áttértek az URH adásra, bejártam a várost, míg megtaláltam azt a szakembert, aki átigazította az én rádióm URH sávját. Túléltük a zavaró állomások működését és lebontását is. Amikor már később rendesen lehetett fogni az adást, számomra a Petőfi rádió igazi műveltségi forrás volt. Tanultam történelmet és földrajzot, irodalmat, egészségügyi problémákról, gyereknevelésről stb., nem beszélve a remek zenéről, kívánságműsorról vagy kabaréról. A kabaré egy külön gyógyszer volt számunkra a Ceausescu-rendszer túléléséhez.
Ma ez a Petőfi rádió már nincs. Van Petőfi rádió, de ez nem az a Petőfi rádió. Ez a Petőfi rádió egy tartalmától kiürített, unalmas rádió, amelyik reggeltől estig keveri a zenét, híreket és közlekedést mond óránként. Minden más ki lett iktatva a műsorból. Azok, akik ezt elhatározták, valószínűleg úgy gondolták, ha jobb zenére vágyunk, menjünk koncertre, ebédeljünk jó ebédet nótaszó nélkül, vagy ha épp kabarét akarunk hallgatni, hallgassuk a politikusokat, mert kész kabaré az, amit ők csinálnak. Nem tudom, hogy milyen új szelek fújnak a Petőfi rádió környékén, de hogy nagy hibát követtek el azok, akik megszüntették a nívós műsort, az biztos. Nekem személyesen csak fájdalmat okoztak, de ők több milliós hallgatósági hiányt fognak jegyezni.
