Magabiztos bravúrral próbált elébe vágni annak a vétlen 22 éves fiatal embernek, akit nagyon súlyos, életveszélyes helyzetbe sodort. Halottat ment temetni és élőt gázolt: koponya-, mellkasi sérülések, borda- és végtagtörések – felsorolni is borzasztó! A fiatal túlélését minimálisra becsülték az orvosok, jóllehet küzdöttek életéért, erőfeszítésük kudarcot vallott.
Részvét a gyászolóknak
Együtt érzek a gyászoló családdal, emberként, anyaként osztozom fájdalmukban. Ismeretlenül is szeretném részvétemet kifejezni azokkal a motoros fiatalokkal közösen, akik tiszteletadásként vettek részt a gyászszertartáson. Mivel az éremnek két oldala van, lássuk csak, hogyan is dolgozza föl az elkövető a történteket. Fölméri-e tettének következményeit, súlyosságát?? Talán igen – talán nem!
Vallásos ember lévén tiszteletben tartom és gyakorlom is azt a hitet, amit a szüleim választottak számomra. Másoknak is elismerem vallását, kiváltképpen akkor, ha önzetlenül azon keresztül próbálnak segítséget nyújtani az elesetteknek, a rászorulóknak – lásd Teréz anyát. Azonban akadnak közülük olyanok is, akiket a kapzsiság, harácsolás, pénzkoldulás vezérel megbújva hitük álarca mögött.
Győzzön az igazság
Mint egyszerű hétköznapi ember szeretném, ha az igazság győzne és az elkövető megkapná méltó büntetését érdeme szerint. Vajon a jó Isten ítélőszéke előtt hogyan fog számot adni a „domnu p[rinte” egy elkövetett súlyos balesetért, aminek a végkimenetele egy fiatal ember életének kioltását eredményezte? Reménykedhet-e feloldozásban, ha egyáltalán lehetséges? Az ember elsősorban önmagát kell elbírálja és eldöntse, meggondolatlan cselekedetének milyen büntetést róna ki lelkiismeretének megnyugtatására. A reverenda nem mindent takarhat el, főleg ha Isten szolgája hordja azt. Vajon miért kellett ennek megtörténnie??
Lőrincz Elvira, Nagyvárad
