Szatmárnémetiben a Gheorghe Bariţiu
utcában lakom. Reggel a városból
kifelé, délután a városba
befelé igyekeznek a hatalmas kamionok.
Nem is kell már kinéznem az utcára
ahhoz, hogy tudjam, elhaladt arra egy vagy több,
mert beleremeg az egész emelet. Tudniillik ebben
a városrészben, főleg azoknál
a telkeknél, ahol utcafrontra szerettek volna
építkezni, a régi rendszerben
kötelező volt egyemeletes házakat
építeni, hogy lássák az
arra elhaladók, mennyire jól is él
a romániai állampolgár, ha
hatalmas házat tud építeni
magának. Ezek a házak több
évtizede ki vannak téve az
állandó gépkocsiforgalomnak,
és a helyzet akkor sem javult, amikor
felújították az
útburkolatot. Azóta nem ötvennel, de
hetven-nyolcvannal száguldanak végig a
kamionok, sokszor összefüggő sorban
több is, és mindegyik megremegteti a
házakat. Nem is beszélve arról,
hogy ha véletlenül kiszökik a
kisállat valamelyik udvarról, akkor ha
nem egy kamion, akkor egy szintén nagy
sebességgel közlekedő, és
semmire sem figyelő autós üti el
szegényt. Elég végigmenni az
út mentén, és megszámolni
az elhullott állatok tetemeit. Mi meg csak
várjuk, és várjuk, hogy mikor
épül egy elterelő út, amely
legalább a kamionoktól
megszabadítana minket.
Sz. Károly
