1. A tárgyaló delegációk többszöri találkozása után, a koalíciós, vagyis közös logós elindulás létre nem jötte által konkrétan nem született semmiféle megegyezés (sem írásos, sem amolyan „kezet rázós” szóbeli egyezség, még jegyzőkönyv sem készült).
2. A megbeszéléseken valóban szó esett az esetleges támogatások formáiról, többek közt az esélyes magyar polgármesterjelöltek és megyeitanács-elnökjelölt megválasztása érdekében, a csak tervezet formájában körvonalazandó megegyezésben az aktív és passzív támogatás lehetőségei is felvetődtek.
3. Az MPP elnöksége a magyar érdek elsődlegességének kihangsúlyozása által egyoldalúan vállalta és betartotta a passzív támogatás formáit azáltal, hogy nem indított ellenjelölteket és lelkiismereti szavazást ajánlott szimpatizánsainak, de arról szó nem volt, hogy nevesítve bármelyik jelöltet támogatást ígért volna bárkinek is!
Vádaskodások
4. Bihar megyében, úgy értékelem, civilizált kampányolás folyt (egy-két elszigetelt helyi esettől eltekintve), ami többek közt köszönhető a versengő felek közti párbeszéd létrejöttének is. Ezért is érthetetlen számomra, hogy most, hetekkel a választások után miért is vádolják az MPP helyi vezetőit azzal, hogy egy valójában létre nem jött megegyezésre hivatkozva nem támogatták aktívan az RMDSZ megyeitanácselnök-jelöltjét, hisz nem volt koalíciós megállapodás, nem volt erre érvényes egyezség. Sőt, az MPP vezetés önmegtartóztató döntései által úgy viszonyult, hogy betartotta azokat a pontokat is, amelyekről bár szó volt a találkozókon, de érdemi megegyezés tárgyát nem képezték, ezáltal is növelve az esélyes magyar jelöltek szavazatarányát. Aggasztónak tartom a jelenséget, hogy az újabb választások közeledtével nem az együtt gondolkodásra koncentrál az erdélyi magyar politikum, hanem alaptalan vádaskodások adok-kapokjával tölti ki a nyári uborkaszezont.
