Szatmár megye – Jókai Anna
tanárból lett elismert író, aki
egykori hivatásával egészen soha nem
szakított. Ebben a témakörben
kértük ki véleményét.
— Az irodalom jövője
elválaszthatatlan az
ifjúságtól — ugyanakkor
köztudomású, hogy egyre kevesebb
gyerek olvas. Sőt, jóval később
tanulnak meg olvasni is, és
általában kevesebbet tudnak, mint az
előttük járó nemzedékek.
Mi a véleménye minderről?
— Tizennégy éven át
tanítottam, de mi szabadabbak voltunk, mint a
mostani pedagógusok. Talán ezért
volt nagyobb a felelősségünk és
jobbak az eredményeink.Azóta reform
reformot követett, pedig szerintem nem erre, hanem
valóban motivált, jó
pedagógusokra volna szükség. A
tanító, tanár
személyiségén,
hozzáállásán nagyon sok
múlik.
— Ugyanakkor általános tapasztalat,
hogy ugyanolyan nevelésű, azonos
társadalmi, családi
háttérrel rendelkező fiatalok egy
része szeret olvasni, a másik nem. Sok
gyereket egyszerűen nem lehet rávenni az
olvasásra, mert egész szemlélete a
tévéhez,
számítógéphez köti. Az
irodalom csak akkor éli túl ezt a
feltúrbózott, technikához ragadt
századot, ha az emberi lélek
legmélyéhez tud szólni.
— Ez néha még a vallásnak
sem sikerül. Most, amikor szabadon
oktatható majdnem minden keresztény
felekezet hite, az ifjúság
tekintélyes hányada távolabb
került a kereszténységtől, mint
azelőtt…
— Az az eszmevilág, amelyet a
globalizáció tenyésztett ki
körülöttünk, rendkívül
ártalmas. Úgymond nyitott — de baj
van ezzel a nyitottsággal. Olyan
viselkedésmintákat mutat
lépten–nyomon, amelyek hagyományos
erkölcsi értékek
pusztítói lehetnek. A tanár pedig
nem járhat elől saját
példájával, még
kevésbé tilthat vagy követelhet, ha
felettesei szinte normaként szabják meg:
ne legyen világnézete. Az
egyháznak pedig nagyon oda kellene figyelnie,
hogy elkerülje a dogmák
csapdáját, saját sorsán
át mutatva meg minden egyes gyereknek, hogy
igenis van az életének egy mélyebb
értelme.
— Lát–e megoldást?
— Előbb–utóbb eljön az
idő, amikor sok mindent, így a
nevelést is más, biztosabb alapokra kell
helyezni. Hogy ez a váltás mikor
és pontosan milyen formában
következik be, magam sem tudom. Csak azt, hogy az
eddiginél szilárdabb erkölcsi
alapból kell venni a mintát. Arra lenni
nyitottnak, ami jó, ami Isten felől
jön és segíti a lelkében
felfelé kapaszkodni, földi
önmagát meghaladni törekvő
embert. Meg hogy akiben a mindenható
meggyújtott egy szikrát,
felelősséget is adott hozzá.
És hogy ebben a pénz
válságában vergődő,
keserves világban nagyon nem mindegy, mi lesz az
irodalommal.
Báthory Éva
