A környezetvédelmi adó kapcsán
fejtette ki véleményét Tempfli
József nagykárolyi olvasónk. Szerinte
különbséget kellene tenni az egyszerű
vásárlók és a
használtautó–kereskedők
között.
Engedjék meg, hogy kifejezzem saját
véleményem a külföldről
hozott gépjárművekkel kapcsolatban.
Először is a kormánynak
kutyakötelessége lett volna időben
értesíteni a behozott autókkal
foglalkozókat, hogy ettől és
ettől a dátumtól kezdve, ha hoznak
autókat, más
elbírálás alá esnek,
és tudatni, hogy lényegesen
megnövekednek a környezetvédelmi
adók. A július elseje óta behozott
autókat normális
körülmények között
mostanáig ugyanazzal az adóval kell
sújtani, nem az égből hozott
háromszoros adóval. Én
személyesen különbséget
látok az autóbehozók
között: vannak, akik hivatalosan
üzletelnek autókkal, és az
állammal szemben minden
kötelezettségüket
leróják ezután a kereskedelmi
tevékenység után.
Továbbá vannak olyanok, akik mondjuk
10–20 autót hoztak, és semmit sem
fizettek az államnak. A harmadik csoportba
sorolnám mindazokat, akik 1–2 autót
hoztak be a családjuk számára,
viszont őket is két csoportba
osztanám, éspedig azok, akik drága
autókat hoztak, például Euro
4–es, 5–ös modelleket, tehát
tehetősebbek, és még fizetniük
sem kell, illetve nagyon keveset kell fizessenek.
Emellett pedig vannak szegényebbek, akik
olcsóbb, régebben gyártott
autókat hoztak (Euro 2–3). Ezekből a
vásárlókból sokan
akár kölcsönt is vettek fel, és
most ők kell fizessék a hatalmas
környezetszennyezési adót. Ők
képezik a legnagyobb csoportot, akár
60–70%–át is kiteszik az
autóvásárlóknak. Ugyancsak
nem értem a mioveni–i Dacia gyár
dolgozóit, akik azért is tüntetnek,
hogy megtartsák a jelenlegi háromszoros
adót. Ők, mondjuk, vannak 10 ezren, szemben
a több száz ezerrel. A Dacia gyár
vezetői azzal kellene foglalkozzanak, hogy
gyártsanak jobb és olcsóbb
autókat, illetve azok legalább
újkorukban fel tudják venni a versenyt a
nyugati autókkal. Ők tízezer ember
helyett százezreket akarnak tönkretenni. Ha
az általuk gyártott autók
kielégítenék a román
állampolgárok igényeit, nem
kellett volna 85%–os fizetéssel és
élelmiszerjeggyel egy hónapig
állniuk, és újra megállni
egy száznapos munka után. A fent
említett fizetéssel akár több
autót is lehetett volna gyártani egy
hónap alatt, és olcsóbban eladni,
így kiadás volt, méghozzá
nagy, de bevétel semmi. Talán ha
olcsóbban gyártanák, és
jobb minőségben, évek múlva
biztosan többen vásárolnának
Daciát a nyugati autók helyett.
Tisztelettel: Tempfli József
