A gencsi gyógyfürdőről
szeretnék írni, ami volt, nincs, de
talán valamikor lesz, ha lesz? Én mint gencsi
születésű ember, sokmindent el tudok
mondani erről a fürdőről.
Ennek a fürdőnek a neve Nemes volt, mivel a
tulajdonosát így hívták. A
fürdőnek ma is megvan a forrása, a
csövek, amelyeken keresztül a
forrástól eljut a víz a
fürdőig. Amikor még létezett ez a
fürdő, az emberek messze földekről
eljöttek szekérrel, lóval, mivel akkor
még nem volt sem busz, sem autó, akkor csak
kerékpárral közlekedtek a falu aprajai
és nagyjai. Ezek az emberek 2–3 hétig
maradtak, a helyiek szívesen befogadták
őket némi pénz ellenében.
Megfizették a szállást és az
élelmet, a helyi lakosok is jól
jártak. Édesanyám is minden
nyáron vett nyolc–tíz fürdőt,
mivel neki is fáradtak voltak a lábai,
és csak át kellett menni az úton
és máris ott volt a kádas
fürdőnél, mivel szabadtéri strand
nem volt. De ha lett volna, apám akkor sem engedett
volna el minket. Emlékszem, gyerekként mi
finom sárga szilvát
gyűjtöttünk össze a kertből
és eladtuk az ott fürdőző embereknek.
Természetesen egész nyáron
mezitláb jártunk, hogy a cipőnket
kíméljük meg a hideg időre.
